Miért járok a Lehel Csarnokba?
Vannak ugye a piacos és a nem piacos emberek. Én, bevallom töredelmesen, a második kategóriába tartozom.
Vannak ugye a piacos és a nem piacos emberek. Én, bevallom töredelmesen, a második kategóriába tartozom.
Persze, nagy baj az autokrácia és az állampárt újbóli kiépülése, de hol fogok én most rugós alátétet vagy colstokot venni?
Az amerikai áruházlánc néhány éve jelent meg Ausztriában. Mintha a Lidl középső polcait összeházasítanánk egy méretes ruhaoutlettel. Most már értem, miért félnek tőle annyira a vetélytársak.
Az utóbbi időben ezeket gyártottam le a Facebookra, és most közkinccsé teszem őket itt a blogon is.
Ha nem lennének ezek a kis fakkok és bennük a megannyi csodálatos kütyü, soha nem tudnánk meg, mire is van szükségünk az élethez.
Ha gondoljátok, nézzétek egyben a múlt havi mémtermésemet. Szép termékeny volt ez a hónap.
Egy nagyvárost a piacai legalább annyira jellemzik, mint épített öröksége. Az alábbiakban három londoni piacot mutatunk be személyes élmények alapján.
Tudjátok, ezek azok a saját gyártású, vicces vagy szomorkás képeim, amelyek a múlt hónap során felkerültek a Facebookra. Elég sok volt belőlük.
Nem figyeltem oda, és az elmúlt hónapban is legyártottam jópárat. Főleg a magam szórakozására és gőzlevezetésére, de ha más is kíváncsi rájuk, annak külön örülök.