Ha valaki utáltja az óratekergetést, akkor az én vagyok. Színtiszta idiotizmus, ahogy európaiak százmilliói évente kétszer ide-oda állítgatják az órákat, állnak a vonatok a nyílt pályán, majd napokig, hetekig ásítoznak vagy éppen álmatlanul forgolódnak az emberek.
Ha megnézem a család történetének utolsó egy évszázadát, kiderül, az három város köré szerveződött.
Még nyáron ígértem, hogy folyamatosan ránézek a szomszédomban épülő parkokra, de aztán – ahogy az lenni szokott – kissé elsodortak az események.
Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2006. szeptember 17-én szivárgott ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgynevezett őszödi beszéde. Már aznap este tüntetők lepték el Szombathely belvárosát.
Kár volt itt örvendeznem azon, hogy a szomszédos pelikán feje a helyén van.
Nézegettem, törtem a fejem, aztán homlokon csaptam magam: hát persze!
A Szombathely és az osztrák határ között emelt szerkezet kiváló alibi, hogy néhány órát a szabadban töltsünk.
A szombathelyi üzletekbe is 200 ezer feletti bruttóval toboroznak. Erről persze más is eszembe jut.
Na akkor hajrá, feldübörögtek a motorok, indul a kormányzati kampány új fejezete, egyelőre csak ez a Modern Városok izé volt az anyóshoz bedobva (nálam ki van írva, hogy reklámot nem kérek), de nyilván nemsokára kapjuk a migránsosakat is tonnaszámra.
