Ó, azok az isteni Wartburgok és a hozzájuk tartozó hang
Más világ volt, másnak tudtunk örülni, és más gondjaink voltak.
Más világ volt, másnak tudtunk örülni, és más gondjaink voltak.
Tegnap délután éppen hogy észrevettem Szombathely főterén ezt az installációt. Nagyobb betűkkel az áll rajta, hogy Gulag és 800.000, kiegészítve szögesdróttal, kopjafákkal és egy jókora vörös csillaggal. Közelebbről azt is elolvashatjuk, hogy Pestisracok.hu és Emberi Erőforrás Támogatáskezelő.
Közel két hete írtam az utolsó blogbejegyzésemet. Nem arról van szó, hogy ne lenne mondanivalóm, és valójában az sem befolyásol, hogy tízezren vagy tízen olvassátok-e ezeket a sorokat.
Bizonyára nem én vagyok az első, aki észrevette, hogy a diktatúrák vonzódnak az üres pátoszhoz, a sematikus ábrázoláshoz, és úgy egyáltalán: a művészi giccshez.
Nem tudom, bennetek mennyire hagyott mély nyomot az első szavazásotok, én nagy körvonalakban emlékszem rá.
Kertész Imre K. dosszié című beszélgetős életrajzregényét egy budapesti oda-vissza vonatút alatt tudtam le. Becsületesen bevallom, ahogy az amúgy kiváló Sorstalanságra nem jutott volna eszembe Nobel-díjat adni, úgy valószínűleg ezt a könyvet sem olvastam volna el a Nobel-díj nélkül, de ettől függetlenül Kertész kétségkívül nagy író, és ami a K. […]
Sajnos nem tudom elfelejteni. Nem tudom elfelejteni és megbocsátani, hogy elcseszték ifjúságom egy szeletét, hogy indulókra kellett masíroznom, hogy gyerekként hatalmi manipulációk része voltam, hogy agymosott zombinak néztek, hogy nem beszélhettünk szabadon, hogy fallal elzárták előlem a világot, hogy szabadidőmet társadalmi munkával próbálták elrabolni, hogy középiskolában politikailag megfenyegettek, hogy az […]