London bejárásához több hét is kevés, megismeréséhez talán egy élet sem elég. Mikor turistaként otthon elkezdjük a rákészülést, hamar rájövünk, hogy súlyos kompromisszumokat kell kötnünk és fájó szívvel lemondanunk néhány betervezett látnivalóról.
Egy lassan hömpölygő elbeszélést olvasva jöttem rá, hogy majdnem én is beleestem a sztereotípiák régi csapdájába.
Korábban nem értettem az angolokat, mi a fenének tartják el a királyi pereputtyot, Buckingham palotával, nevetséges ceremóniáival és botrányos tagjaival. Ma már egy kicsit másként nézek erre az intézményre, különösen miután a londoni parlamentben egy idegenvezető elmagyarázta: mivel a királyi családot és a felsőház tagjait nem választják, így azoknak nem […]
Ez egy olyan rendhagyó filmajánló, ami valójában nem is ajánlja a filmet, ami pedig nem is rossz. De ha már megnéztem, kiírom magamból.
Mostanában nem könnyű belőlem előcsalogatni azt a bizonyos borzongást, de ezeknek a londoni lányoknak sikerült.
Talán nem a frusztráltság beszél belőlem, amikor azt érzékelem, hogy Magyarországon napról napra rosszabb állapotban van a hivatalosnak nevezett sajtó. Az állami médiát már réges-rég maga alá gyűrte a párt, az MTVA gyakorlatilag leplezetlen – és egyre gyakrabban gyomorforgató – propaganda-gépezetként működik, és nagyjából ugyanez a helyzet a helyi médiában. […]
Amikor valaki meghal, általában magunkat gyászoljuk. Azt, amit elvitt belőlünk végérvényesen Odaátra ez a valaki.
