Déry Tibor nem lehetett egyszerű ember
Közel két hete írtam az utolsó blogbejegyzésemet. Nem arról van szó, hogy ne lenne mondanivalóm, és valójában az sem befolyásol, hogy tízezren vagy tízen olvassátok-e ezeket a sorokat.
Közel két hete írtam az utolsó blogbejegyzésemet. Nem arról van szó, hogy ne lenne mondanivalóm, és valójában az sem befolyásol, hogy tízezren vagy tízen olvassátok-e ezeket a sorokat.
Amikor iskolás voltam, vagy 6-8 újság járt a családnak, és még később is sokáig nem tudtam meglenni nyomtatott sajtó nélkül.
Emlékeztek még arra az Ady-könyvre, amit anyutól kaptam, és amiből idézgettem itt olykor?
Szerencsére kevesen olvasnak könyvekkel kapcsolatos blogbejegyzéseket, így bátrabban leírom.
Jaj, már megint milyen hülye kérdésekkel jövök, hiszen a nyilvánvaló a válasz. Akar a radai rosseb, nyár van, strand és lángos, gyöngyöző üvegfalú sör a kertasztalon, gyűlnek a nemzeti aranyak az olimpián, nemsokára ingyen Quimby lesz a Savaria Karneválon, meg különben is, nyakunkon a migránsok, ha azok nem, akkor a […]
Stieg Larsson jó példa arra, hogy attól, hogy valami szórakoztató, még nem biztos, hogy igénytelen. A nyáron elolvastam a trilógia harmadik részét.
Hosszú évek tilitolija után végre letudtam ezt a feladatot is: elolvastam James Joyce nagyregényét, az Ulyssest. A regényről több tonnányi tudományos tanulmány született, ha valakinek ilyen hiányzik, az kattintson először ide, ha viszont egy véleményre kíváncsi a sok közül, olvasson tovább …
Kertész Imre K. dosszié című beszélgetős életrajzregényét egy budapesti oda-vissza vonatút alatt tudtam le. Becsületesen bevallom, ahogy az amúgy kiváló Sorstalanságra nem jutott volna eszembe Nobel-díjat adni, úgy valószínűleg ezt a könyvet sem olvastam volna el a Nobel-díj nélkül, de ettől függetlenül Kertész kétségkívül nagy író, és ami a K. […]
Vigyázzatok, mert megint könyvről írok! Jó hír, hogy csak röviden.