Igyekszem némileg csökkenteni Weöres Sándor körüli hatalmas fehér foltjaimnak méretét. És élvezetet lelek a pótlásban. Ma este például ebbe a versbe ütköztem. Kiteszem, mert nem korlátozza intimitás. Sőt. Weöres Sándor: Nagyfejűek Csak játszani tudnak, fontosdit lényegesdit. Alig koptak ki az álmodásból és álommá aszott a valóság ápolt kezeik között. Az […]
Nemhogy a választ, de még azt sem tudom, lehet-e vitatkozni egyáltalán azon, hogy van-e a valamiféle objektív mércéje az írás minőségének. És mégis. Valami azt súgja, hogy igen. No nem egy colstokszerű eszközre gondolok, ami egész pontosan megmondja, hogy ez a novella 17 centi, a másik meg 54, így az […]
Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv. 100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad. A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az […]
Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk. Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni. Így […]
Titkon bíztam benne, hogy születésnapomra megkapom Szepesi Nikolett olimpikon „zavarba ejtő botránykönyvét”, az „Én, a szexmániás”-t, de meg kell elégednem a Háy János „A mélygarázs” című regényével, amiben még kép sincs. Igaz, kísérőként kaptam még zacskós magvakat és két Kojak-nyalókát is. Nem fotóztam le őket, mert szerintem el tudjátok képzelni.
Az tetszik magamban, hogy még mindig képes vagyok rácsodálkozni a világ millió színére, illetve felfedezni, hogy ezen színek mögött milyen egyformák is vagyunk. Most éppen 20. százai indiai novelláskötetet olvasok. Egy Prémcsand (Premchand) nevű, 1880-1936 között élt író „A sakkozók” (Satrandzs ke khilárí) című novellája például így kezdődik. „Vádzsidalí Sáh […]
Már korábban is voltak ilyen jellegű alkalmi kilengéseim, de rendszertelenek voltak és ritkák, és megmaradtak az élet bizonyos területein. A mostani sorozat komolyabbnak és általánosabbnak tűnik. Tudniillik tudatosan és egyre növekvő mértékben kezdek rákapni a minőségi dolgokra. Legyenek ezek a dolgok akármik. Egyszer csak zavarni kezdett a gagyi karórám, melyet […]
Jelentem a nagyszámú érdeklődőnek, hogy ma reggel 9 óra tájékán befejeztem Cormac McCarthy „The Crossing” című regényét, az úgynevezett Határ-trilógia második részét. Hát ez sem volt egy könnyed tavaszi olvasmányélmény. Nyilván minden magyar tisztán emlékszik rá, de azért felidézem az előzményeket: 2007-ben írtam a The Road című regényéről, melyet később […]
Néhány héttel ezelőtt az egyik Facebook-bejegyzésben – már a fene sem emlékszik, milyen összefüggésben, de – előjött a Nagy Indiánkönyv, ami aztán mindenféle garantáltan facebookmentes emlékeket hozott elő belőlem. Mindenekelőtt egy erősebb gyerekkorit. 9-10 éves vagyok, amikor az első indiános könyveimet kapom anyutól, hogy aztán két-három év alatt (akkor sokkal […]
Én egészen idáig – a Milota és A fényképész utókora után – meg voltam győződve arról, hogy Závada Pál bent van a kortárs magyar írók mondjuk TOP5-jében. De most egy kicsit elbizonytalanodtam. Az olvasók által sztárolt Jadviga párnája sem jött be igazán, de az attól még egy jó könyv, ami […]