Több hónapja befejeztem, azóta dobálódik az íróasztalom közelében. Először nem akartam írni róla, mondván, nincs szezonja, és nekem sincs szezonom rá. Aztán mégiscsak nekiálltam pötyögni. Ez lett belőle. Emlékszem egy régebbi, szombathelyi író-olvasó találkozóra. Az azóta elkótyavetyélt privatizált Művészetek Házában ültünk, az asztal egyik oldalán a Magvető Kiadó néhány sztárírója, […]
„Az íróknak és az írótársadalomnak az a feladata, hogy a művészet és a kultúra nyelvén mondják el nekünk, olvasóknak, hogy kik vagyunk mi és kik lehetnénk” – jelentette ki Balog Zoltán a 43. Tokaji Írótábor pénteki zárónapján. (MTI) Nos, Balog Zoltánnak lehet a véleménye bármiről, de bennem nagyon nem kelt […]
Ritkán iszom sört, de hétvégén a napfényes, szeles reptéren például kimondottan jólesett a soproni első néhány kortya, még a műanyagpohár ellenére is. Ritkán olvasok lektűrt, de néha kimondottan jólesik, mi több: kívánom. Egyetlen kritérium, hogy jól megírt legyen, mert arra kényes vagyok. Szinte olvashatatlanul igénytelennek találtam a Dan Brown –könyveket, […]
Ahogy észrevettem, nem voltam egyedül azzal a tízes éveim végén, a húszas éveim elején, hogy szerettem volna választ kapni az „az élet nagy kérdéseire”. Így aztán faltam a nagy, filozófiai tárgyú könyveket, de minél inkább beleástam magam más emberek gondolataiba, annál inkába látszott elbizonytalanodni minden, világ csak nem akart összeállni […]
„A tőkés fejlődés belső ellentmondásai elsősorban a négerkérdésben jelentkeznek” – írja a polcomról lekapott kétkötetes, keményfedeles és gusztusos A színház világtörténete könyv az Egyesült Államok című fejezetének első oldalán. Én meg azonnal becsukom a vaskos, irgalmatlan nagy kutatómunkával összerakott kötetet, és újfent megállapítom, hogy egy írástudó milyen könnyen tud magából […]
A mese- és ifjúsági könyveken kívül nagyon kevés olyan van, amiket többször is elolvastam. Talán fél tucat lehet. Ezeknek zöme orosz klasszikus, melyeket először a katonai őrtornyokban faltam, aztán néhány évvel később, mikor úgy éreztem, ismét rám fér a Feltámadás vagy a Bűn és bűnhűdés. És most itt A nagy […]
Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]
Amerikáról megannyi kép él bennünk. Van a világuralomra törő szabadkőműves, van az elbutult, elhízott Amerika, van a világ cowboy-csendőre, a Hollywood, az iPhone és az innováció Amerikája, a New York-i felhőkarcolók, a kosárlabda, nagy autók, Las Vegas, az egészségügy csődje és diadala, és még annyi egyéb. Ezekben a napokban például […]
„mindegy hogy almát körtét csak érezni hagyom hagyom mindegy hogy mit mondasz de azt mondd nagyon nagyon nagyon nagyon” 30Y – Éjjel Emlékszem, Nagy Lajos nevével először az általános iskolában találkoztam. Osztálytársam, D., egyik nap egy olcsó könyvtár könyvet hozott magával, a pad alatt olvasta, és annyira nevetett rajta, hogy […]
„Géza, most ki volt a gyilkos? Az, aki a sertéshizlaldában fehér köpenyben mászkált?” „Nem, Paula, a még a híradóban volt.” (Emlékezetből, és biztos nem pontosan a Mézga család egyik epizódja) Nem vagyok krimiolvasó. Nincs semmi bajom a könnyű műfajjal, főleg ha az jól megírt, de valahogy nem okoz szellemi izgalmakat, […]
