Ady Endre és a láthatatlan légió
Emlékeztek még arra az Ady-könyvre, amit anyutól kaptam, és amiből idézgettem itt olykor?
Emlékeztek még arra az Ady-könyvre, amit anyutól kaptam, és amiből idézgettem itt olykor?
Hazafelé vezettem, amikor a rádió bemondta, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan kapta. Először, ahogy ti is, kissé meghökkentem, de aztán elég hamar beláttam, hogy miért ne? Meg tudnék nevezni nála vitatottabb díjazottakat is.
Szerencsére kevesen olvasnak könyvekkel kapcsolatos blogbejegyzéseket, így bátrabban leírom.
Babits Mihály 1928-as írásába botlottam az interneten, amelyben az írástudók árulásáról elmélkedik. Ha nincs jobb dolgotok, ezennel meghívlak benneteket egy néhány perces köldöknézegetésre.
Nincs nekem ezzel a Savaria Karnevállal semmi bajom, elfogadom, hogy ez jó a városnak, és tudomásul veszem, hogy szeretik az emberek.
Jaj, már megint milyen hülye kérdésekkel jövök, hiszen a nyilvánvaló a válasz. Akar a radai rosseb, nyár van, strand és lángos, gyöngyöző üvegfalú sör a kertasztalon, gyűlnek a nemzeti aranyak az olimpián, nemsokára ingyen Quimby lesz a Savaria Karneválon, meg különben is, nyakunkon a migránsok, ha azok nem, akkor a […]
Stieg Larsson jó példa arra, hogy attól, hogy valami szórakoztató, még nem biztos, hogy igénytelen. A nyáron elolvastam a trilógia harmadik részét.
Hosszú évek tilitolija után végre letudtam ezt a feladatot is: elolvastam James Joyce nagyregényét, az Ulyssest. A regényről több tonnányi tudományos tanulmány született, ha valakinek ilyen hiányzik, az kattintson először ide, ha viszont egy véleményre kíváncsi a sok közül, olvasson tovább …
Kertész Imre K. dosszié című beszélgetős életrajzregényét egy budapesti oda-vissza vonatút alatt tudtam le. Becsületesen bevallom, ahogy az amúgy kiváló Sorstalanságra nem jutott volna eszembe Nobel-díjat adni, úgy valószínűleg ezt a könyvet sem olvastam volna el a Nobel-díj nélkül, de ettől függetlenül Kertész kétségkívül nagy író, és ami a K. […]