Egyáltalán nem vagyok elragadtatva magamtól, tudom, hogy „nékem is van számtalan sok hibám”, de azzal a tulajdonságommal egész jól ki vagyok békülve, hogy elég nehezen adok fel dolgokat. Nem mindig, de azért nem ritkán tökölök is elég sokat, mielőtt valamibe belekezdek, nézegetem jobbról, balról, vakarom a fejem, kérdezek, kétkedem, de ha elkezdek valamit, azt általában be is fejezem. Legfeljebb kicsit csúszik a megvalósítás.

Ilyen például Irvine Welsh Porno című regénye, amelyet nem elsősorban sokat ígérő címe miatt, hanem azért rendeltem meg az Amazonnal Angliából, mert a legendás Trainspoting sztori folytatása. (A Trainspoting film Welsh ugyanilyen című regénye alapján készült.)

A könyv 2003-ban érkezett meg a postán, el is kezdtem olvasni, nem volt éppen könnyű eledel(lásd az oldalt, ahol éppen tartok), aztán valamiért félbehagytam. Ez nagyon ritka nálam. Ráadásul a regény – amelynek annyira cikis a borítója, hogy bekötöttem papírba, hogy ne kelljem magyarázkodnom, ha valaki meglátja az asztalomon vagy a könyvespolcomon – időközben kijött magyarul is, kicsit rombolva a kihívás varázsát.

Mindegy, pár év kihagyás után pár hete ismét nekizuhantam, és egész szépen haladok vele (mindig több könyvet olvasok párhuzamosan), néhány nap és vége. És ez jó érzéssel tölt el.

Gyónásként még két komolyabb félbemaradt projetem:

1) Spanyol nyelvtanulás (kb. 6 éve felfüggesztve)
2) Egy pincében oldalán heverő szekrény felújítása (kb. 8 éve felfüggesztve)

Részlet a műből, nem elrettentésként, hanem hogy ilyen is van: