Igazándiból engem nem nagyon izgatott a színpadi patetikus üresség, az egyre nagyobb tétekben játszott elterelő ellenségkeresés, a gyerekes és tehetetlen fütyülés, és amúgy is mindig elkedvetlenít, amikor Budapest a surmó arcát mutatja.
Az MTI hírfolyamában ma délután 5 óra 11-kor jelent meg az alábbi fotó az alábbi képaláírással. „Budapest, 2016. augusztus 9. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédet mond a Fõvárosi Állat- és Növénykert megnyitásának 150 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen az állatkert fõbejáratánál 2016. augusztus 9-én. Mögötte Persányi Miklós, az […]
Ahogy múlnak felettem az évek, úgy leszek egyre válogatósabb. Így vagyok a sörrel is, amit egyébként alig iszom.
Izgalmakban bővelkedő, elképesztő kalandok a budai hegyekben. Aki szereti a szomorú, pesszimista történeteket, az ne kattintson, ne görgessen.
18 és 20 évesesen elég gyakran utaztunk Budapestre barátommal. Különösebb célunk nem volt, csak a fővárosban valahogy tágasabb volt a levegő.
Semmi trükköt ne keressetek a címben, tényleg csak erről szólnak a képek.
Gyermekként aktívan harcoltam a szocialista hiánygazdaság ellen. Közületek bizonyára sokan emlékeznek a Skála Budapest Nagyáruházra, amely évtizedekig a „fogyasztói szocializmus” (© jozing) jelképe volt. Az áruház pontosan 40 évvel ezelőtt, 1976. április 3-án nyílott, és bizony a nyitás napján én is ott sétáltam a tömegben. No, nem teljesen magamtól. Azokban […]
Látom, hallom, olvasom, hogy egy cég (Fortress) az évek folyamán 9 milliárd forintot nyúlt le összesen több mint kétezer magyar magánembertől. Irreális kamatok, hálózat, piramisjáték, ahogy illik. De aztán nyomoztak utánuk, és talán most vádemelés is lesz. Én meg nem értem. Mármint azt, hogy mindez hogyan lehetséges. A cégnek ugyanis […]
Ha minden igaz, ezeket csak a Facebookra tettem fel, holott a nagyközönségnek is joga van látni őket. Nem mintha, de mégis. Szóval az én kicsi mémjeim szerint ilyen volt 2016. januárja.
Mostanában megvan az a luxus az életemben, hogy írás közben gyakorlatilag nincs jelen az időfaktor, azaz egy-egy bogbejegyzésen addig tökölhetek, ameddig akarok, nem nyomaszt semmiféle határidő. Nem azt mondom, hogy ettől egy csipetnyit is jobbak lesznek, csak azt, hogy nem bánom, ha lassan készülnek el. Itt van például ez a […]
