Afrika, avagy kire hivatkozunk majd?

Amikor itthon előjön a korrupció, a szegénység, az egészségügyi mutatók és az ország egyéb általános élhetetlenségi kvóciensei, mindig volt egy vigaszág, mondván, hogy jól van, persze, tré ez a hely meg minden, de azért vannak sokkal trébbek.

Aztán ahogy kiderült, hogy nem a külső és belső elnyomók a legnagyobb ellenségeink, hanem mi magunk, úgy lehetett egyre kevesebb olyan összehasonlítást találni, amiből mi jöttünk volna ki győztesen.

Először a visegrádiak húztak el mellettünk, aztán fokozatosan elmaradtak a balkáni, kínai és egyéb egzotikus bevándorlók, ami lehet, jól hangzik a nemzeti populista szempontból, viszont nagyon rossz jelek más szempontból.

De azért Afrikára még mindig bátran lehetett hivatkozni.

Most meg azt olvasom, hogy míg hazánk a hanyatló Európa perifériáján kínlódik, és ha bejönnek a Fidesz-reformok, akár nulla százalékos gazdasági növekedést is bezsebelhetünk, addig a fekete Afrika országai átlag 6 százalékos GDP növekedésre számíthatnak idén, ami elmarad ugyan Kína és India mögött, de a korábbi időszakokhoz képest mégiscsak figyelemre méltó, még akkor is, ha a bevételek elosztása nagyon egyenlőtlen, illetve azok egy része a nyersanyagokból jön. (A másik része a jobb szervezettségből.)

Fene gondolta volna, hogy Afrikában már több mobiltelefon van, mint az USA-ban, csak Nigériában több mint egymillió BlackBerry-t adtak el, és általános a közösségi média online használata is.

Az Economist előrejelzése szerint 2012-ben a világ 10 leggyorsabban növekedő országai között négy afrikai is lesz: Angola, Niger, Etiópia és Ruanda, az első kettő novekedés tekintetében beelőzi Kínát.

Szóval a fene tudja meddig lehet még Afrikára hivatkozni, lehet nemsokára kiadó lesz ez a vonatkozási pont. Vajon megpályázzuk-e?


Igenis, miniszter úr!

Nem nosztalgiából, sokkal inkább érdeklődésből és szórakozásból nézzük fiammal heti két három este a Yes Minister (magyarul: Igenis, miniszter úr!) című sitcom epizódjait.

Minden idők hatodik legnépszerűbb brit komikus sorozatáról van szó, melynek klasszikus epizódjait a nyolcvanas évek elején készítették.

Amellett hogy humorosan lebbenti fel a fátylat a politika, illetve a képviselői demokrácia lényegéről (Margaret Thatcher is a rajongói között volt), arra is jó, hogy lássuk, hogyan változott a világ azóta.

Az idő múlásával kapcsolatos két megjegyzés:

1. Akkoriban nem voltak még számítógépek és internet. Az íróasztalokon nem voltak monitorok. a miniszterek, államtitkárok, titkárnők, bürokraták elővették a papírokat, tollakat, írógépet, mappákat és gémkapcsokat, és azokkal dolgoztak. És láthatóan nem mentek semmivel rosszabbul a dolgok, mint most. Simán el tudnám képzelni most is. Akkor az idő az információk összevadászásával telt, most meg azzal, hogy kiszűrjük, mi fontos és mi nem. Ez utóbbi semmivel sem gyorsabb és egyszerűbb folyamat.

2. Akkortájt még olyan dolgokkal vicceltek, melyekkel már rég nem lehet, mert szigorúan tiltja a politikai korrektségnek nevezett globális képmutatás. Próbálnánk meg most közszolgálati tévén kifigurázni az Afrikai országokat, a németek múltját vagy a déli népek slendriánságát. Lenne nagy balhé. Pedig lehet ezt is intelligensen és valódi méreg nélkül csinálni. A humor nemcsak a buta hatalom legnagyobb ellensége és az okos hatalom barátja, de egyben a legjobb levezető szelep.


TV2 híradója 3

Nyilván nem én vagyok az első és utolsó, aki megírja, de nekem könnyebb, ha én is leírom.

Arccal a laptopnak, háttal ülök a tévének, hallgatom a TV2 esti híradóját. Eddig 9 perc komplett B-kategóriás rendőrségi hírek.

Nem tartom magam egy gonosz embernek, de ha ennek ellenére nem megy tönkre a csatorna, akkor nincs igazság.


Tessék rendesen zárójelezni 1

Vannak olyan apróságok az életben, melyekről nem lehet tudni miért, de zavaróak. Mint egy ferde kép a falon vagy egy szájba került hajszál. (Ez utóbbiról lehet tudni miért, de hajnali kilenckor hadd ne keressek más hasonlatot.)

Szóval számomra ebbe a kategóriába esik, ha valaki az írott szövegben nem szabványos, szépen ívelt zárójelet, hanem ferde vonalat használ: /ilyent/.

Brrr.

Talán még az írógépes időkből maradt itt vagy nem tudom.

Mindenesetre érkeznek hosszabb sajtóanyagok, ahol ebből a típusból van mondjuk egy tucat. Én meg győzöm őket átírni kerekre, merthogy esztétikailag agyonvágja az oldalt, meg engem is.

A nap üzenete: tessék rendesen zárójelezni.


Kéményseprõ

Minden évben ünnepi pillanat, amikor a bejárati ajtón csenget a kéményseprő, hogy lerendezze az éves pénzbehajtást ellenőrzést.

Idén ma volt a nagy nap.

Nagy meglepetésemre a kéményseprő – a korábbiktól eltérően – nem csak végigtántorgott végigfutott a lakáson és a padláson, de tényleg alapos volt.

Lementünk mentünk pincébe, padlásra, világított, tükrözött, kapart, intézkedett.

Persze kéményvizsgálat arányaiban még így többe került, mint egy jó nevű sebész magánrendelésének az óradíja, de legalább történt valami.


Megtermeli-e Budai Gyula a fizetését?

„Tíztagú parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását kezdeményezi a fideszes Budai Gyula a Malév és a Budapest Airport (BA) privatizációja, valamint a légitársaság visszaállamosítása körülményeinek kivizsgálására. A politikus – egyben elszámoltatási kormánybiztos – csütörtökön terjesztette a Ház elé a bizottság létrehozására vonatkozó országgyűlési határozati javaslatát, amely kimondja: a parlament a Malév csődje miatt elengedhetetlennek tartja, hogy annak okait egy vizsgálóbizottság keretein belül tárja fel” – írja az MTI egy pénteki híre.

Van elképzelésem arról, hogy az MSZP alatt hogy mentek a dolgok, éppen ehhez képest fogalmazódott meg buksi fejemben a kérdés, hogy vajon Budai Gyulának mennyi pénzt sikerült visszaszereznie, illetve hány ügyben született jogerős bírósági ítélet.

Lefordítva a hatékonyság nyelvére: Budai Gyula – aki naponta célozgat milliárdos umbuldákra – megtermeli-e saját és apparátusa fizetését.


Időutazó a Bejczy utcában

Ma szem- és fültanúja voltam annak, hogy egy 50-es férfi nagy elánnal kereste a szombathelyi Bejczy utcában az OTP-t.

Bement, kijött, megint bement és megint kijött az okmányirodából, majd a járókelőket azzal szólongatta le, hogy nem érti az egészet, itt kell lennie az OTP-nek.

Szerencsétlenségére először két fiatalt szólított le, akik nem értették, miről beszél, és átmutattak a tér túlfelére, hogy rosszul emlékszik, nem itt, hanem ott van az OTP.

„Igen, elköltözött innen” – mondta aztán egy idősebb hölgy, de a férfi még mindig nehezen akarta elhinni, mondván „nemrég még itt volt”.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor is volt az a nemrég, de nekem is kicsit összefolynak az évek.


Kodak

Olvasom, hogy „lezárva egy korszakot” az Eastman Kodak leáll a fényképezőgépek gyártásával.

Azt írják, az okozta a vesztét, hogy cég nem tudott lépést tartani a japán konkurenciával, jó darabig makacsul ragaszkodott az analóg filmekhez, annak ellenére, hogy az első digitális fényképezőgépet a cég egyik mérnöke csinálta.

Nem mondom, hogy nagy erőfeszítésembe kerül visszatartanom a könnyeimet, de azért megjegyzem, hogy az Alon legelső fotói is Kodakkal készültek. Ennek lassan kilenc éve lesz.

Jó drága volt akkoriban egy ilyen masina, így aztán nem volt felhőtlen az örömöm, amikor néhány év múlva sikerült ottfelejtenem a bécsi IKEA kávézójában.

Aztán lett egy másik, olcsóbb, kicsike Kodakom, melyet olykor még most is bevetek, ha az esemény jellegéhez elég ez is.

Itt van az asztalomon előttem, fiam most hozta vissza a sítáborból. Oda például pont jó volt.

Harmadik Kodakom viszont már úgy tűnik, nem lesz.


A BKV megoldja a bajait

Ezt írja az MTI:

„Egy 6 milliárd és egy 5,5 milliárd forint értékű hitelkeretre írt ki közbeszerzést a napokban a BKV.

Az európai tendereket összesítő honlap felhívása szerint a társaság az eseti hitelkeretet refinanszírozásra szánja, a rendelkezésre tartási időszakot a szerződés aláírásától számított három hónapban határozta meg. Mindkét kiírást három hitelkeretre osztották.

A kötelezettségvállalások között a társaság kilátásba helyezi az állam vagy a fővárosi önkormányzat kezességvállalását.

A hatmilliárdos hitelkeret ajánlattételi határideje február 17., míg az öt és fél milliárdosé február 20.”

Van valami probléma? Majd csak visszafizeti valaki. Ami biztos nem a menedzsment vagy a budapesti politikai elit lesz. Hanem Te és én. És a gyerekeink. Irgum, burgum, mindenki menjen, amerre lát.


Hány óra kell egy középfokú nyelvvizsgához?

Hány óra kell egy középfokú nyelvvizsgához?

Imádom azokat a nyelviskola reklámokat, melyek azzal hitegetnek, hogy náluk néhány óra alatt náluk csoda történik.

Vannak hasonlóan érdekes ígérettel kecsegtető tankönyvek is.

Hogy ezekre miért nem száll rá a fogyasztóvédelem, azt nem tudom, elég könnyen ki lehetne ugrasztani nyulat a bozótból, mindenesetre végre megjelent egy komolyabb cikk a témában.

A Hiradó.hu írása nemcsak a szükséges óraszámot tisztázza (kb. 1000 óra egy középfok), hanem a nyelvtanulás lényegét is: „Le kell ülni, csinálni kell”.

Bizony, aki mást mond, az hazudik.

Irány a cikk