Józing

„A magyar nyelv értékeinek megőrzésére és gazdagítására várja a szakmai szervezetek és magánszemélyek ötleteit, elképzeléseit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Kultúráért Felelős Államtitkársága” – adta ma tudtul az MTI.

Hogy pontosan mi is fog történni, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy „A helyzetkép elkészítésének érdekében a NEFMI Kultúráért Felelős Államtitkársága a nyelvhasználatért felelősséget viselő intézmények és szervezetek képviselőiből egyeztető fórumot hívott össze. A fórum ajánlásait figyelembe véve munkacsoportok alakultak, amelyek rövid összefoglalókat készítettek a nyelvhasználat egyes területeiről.”

Rutinos újságírók tudják, hogy ez nagyjából mit jelent, aki kételkedik benne, az menjen fel a honlapra, hadd lepődjenek meg a látogatók számának robbanásszerű mivoltán annak gazdái.

Az internetes konzultációt egyébként a szakemberek úgy képzelik, hogy a felteszik az Országgyűlés 66/2011. (IX. 29.) számú határozatát és annak végrehajtási határozatát.

Bevallom, én nem azért néztem meg a honlapot, hogy ezekkel tisztában legyek, hanem mert tényleg érdekel.

Aztán jobb esetben csodálkoznak, hogy nem megy a konzultáció, rosszabb esetben pedig azt mondják, hogy sikeres.

De mindegy is.

Ha nagyon akarom, megértem, hogy visszafizettetik a hazájukat elhagyó diplomásokkal az egyetemi éveket. A szegény ország kitaníttatja fiait-lányait, a gazdag ország meg learatja a gyümölcsöt.

Ha viszont továbbgondolom, akkor megbicsaklik a logika. Merthogy nemcsak a diplomások, hanem lassan mindenki elhúz innen, aki tud: pincérek, hegesztők, esztergályosok, sőt már rendőrökről is hallottam.

Nos, akkor viszont nekik is vissza kellene fizetni a képzésüket, ha igazságosak akarunk lenni.

És hát az általános iskola és az óvoda is pénzbe került.

A kézenfekvő megoldás persze az lenne, ha a politikusok úgy menedzselnék az országot, hogy ne kelljen elhagynia senkinek, de erre láthatóan egyre csekélyebb az esély.

Merthogy az igazság az, hogy a hülye ország kitaníttatja fiait-lányait, az okos ország meg learatja a gyümölcsöt.

A macskánk képes volt megtanulni, hogy mikor húzom a cipőm és dzsekimet, és rajtunk kívül más nincs otthon, akkor ki kell mennie az udvarba. Ha látja a készülődésemet, magától felkel, nyújtózik egyet, odamegy az ajtóhoz és várja a nyitást. Nagyon is érti az összefüggéseket.

A politikus azt nem képes megtanulni, hogy saját hatalmon maradása érdekében ne költsön el olyan pénzeket, ami nem az övé, ráadásul többségében nincs is sehol, majd kölcsön kell kérni, amit persze nem ő fizet vissza. Merthogy a választó nem érti az összefüggéseket.

A gyíkkal szombat délután találkoztam egy napsütötte Balaton-felvidéki domboldalon. Üdvözöl mindenkit.

Számomra az államfő látogatásának legizgalmasabb pillanata akkor történt, amikor a helyszínekről visszatértem az irodámba, kinyitottam a szemüvegtokomat, és az üres volt.

Úristen, vajon melyik helyszínen felejthettem ott – morfondíroztam letaglózottan.

Hogy annál nagyobb legyen az örömöm, amikor a tárgyalóasztalra néztem, és ott volt a szemüvegem, melyet el sem vittem magammal.

Meleg helyzet volt.

A videó néhány napja került fel az internetre. Egy nő imával igyekszik előzni a tornádót az USA-ban.

Sikerrel.

A természeti jelenség maga legalább ennyire figyelemre méltó:

Most, hogy befizettem az e havi kötelezőket, a személyi jövedelemadót, a tébét, a nyugdíjat, a helyi adót, az ilyen-olyan hozzájárulást, kiváltottam az új jogosítványt, a parkolóbérletet, és rendeztem a monopolban levő közműszolgáltatók számláit, megvilágosodásom támadt.

A magyar gazdaság azon az elven alapul, hogy az állam és csatolt barátai kisajtolják a jobbágyokból állampolgárokból amit tudnak, illetve kicsivel még annál is többet, majd ezt a pénz visszaosztják maguknak és barátaiknak.

Akik a tűz (értsd: központi pénzcsatorna) közelében vannak (politika, adminisztráció, állami és városi cégek, beszállítói és pályázatos csókosok stb.) azok nagyon jól elvannak, akik valamilyen szinten rá tudnak csatlakozni a központi emlőre, azok túlélik.

Akik nem tudnak a központi forrásokhoz jutni, azok megfagynak a pusztában.

A rendszer pazarló, kezdetleges és bűzlik a kelet-európaiságtól, viszont bebetonozott és reménytelen.

Csak azok tudnának változtatni rajta, akiknek pont így jó.

El lehet menni.

A felvétel az ötvenes években készült. Anya és két lánya kápráztatja el a nézőket.

Érdekes, hogy akkor még nem jutott senki eszébe, hogy ez lehet, nem teljesen normális dolog.