Látogatásom a budapesti Ady Endre Múzeumban
Szerintem ti sem nagyon tudtátok, hogy van ilyen. A költő itt lakott élete utolsó éveiben. Elmesélem, hogy mit láttam, de ha arrafelé jártok, ugorjatok fel.
Szerintem ti sem nagyon tudtátok, hogy van ilyen. A költő itt lakott élete utolsó éveiben. Elmesélem, hogy mit láttam, de ha arrafelé jártok, ugorjatok fel.
Nyilván nem ezért mentem szeretett fővárosunkba, de ha már véletlenül rátaláltunk, miért is ne mondanám el nektek? Egyébként Vas megyei szálak is felbukkannak a történetben.
Kusza történet, de az nem olyan nagy titok, hogy Ázsia felé araszolunk.
Már túltettem magam a nagy okoskodásokon, a számok önmagában is érdekesek.
Az elmúlt héten túlságosan elfoglalt voltam ahhoz, hogy azon törjem a fejem, melyik a félelmetesebb: az, ha egy európai kormánypárt ilyen propagandaeszközökhöz folyamodik, vagy az általuk kapott társadalomrajz. No, nézzük csak:
Az elmúlt hetekben ezeket a mémeket tettem fel a Facebook-oldalamra.
Az amerikai áruházlánc néhány éve jelent meg Ausztriában. Mintha a Lidl középső polcait összeházasítanánk egy méretes ruhaoutlettel. Most már értem, miért félnek tőle annyira a vetélytársak.
És ha majd kivívtuk a végső győzelmet a migránsok, Brüsszel, Soros György, az ENSZ és a Hoth bolygó lázadói ellen, akkor hadat üzenhetnénk mondjuk a kátyúmanóknak, akik láthatóan ismét támadásba lendültek.
Kelet-Európában nem dobjuk ki a kacatokat. „Hátha jó lesz még valamire” – dönnyögjük, de a lelkünk mélyén nagyon jól tudjuk, hogy hazudunk magunknak.
Amikor olyan újságok kerülnek a kezembe, mint az Economist, elbizonytalanodom a digitalizáció kérdésében.