Azt hiszem, minden olyan helyzetet szeretek, ahol saját kedvemre el tudom foglalni magam. Ilyen például a vonatozás. Miközben ücsörgök az ablak mellett, számtalan lehetőség közül lehet választani. Ott van például az ablak előtt elvonuló dunántúli táj és hozzá kapcsolódó életképek változatos, de mégis oly ismerős színpada. De vonaton kiválóan lehet […]
A jármű ablakából nézegetve elképzeltem az autópályát, a vasúti töltést, a víztornyokat és a városszéli Tescókat 500 év múlva. És arra a következtetésre jutottam, hogy nem lesz majd egyszerű a régészek és a történészek élete, hiszen a digitális korszakunkból szinte semmi írásbeli nem marad majd utókorra. Valószínűleg ezt a blogbejegyzést […]
Vannak dolgok, amik nem változnak. 1982. 18 éves vagyok, első 8 órás munkahelyem egy primer szektorhoz tartozó üzem (nem nevezem most meg, nehogy megijedjetek) egy dunántúli iparvárosban. Munkakezdés hajnali hat órakor. Mikor megérkezem az öltözőbe, gyakorlatilag még alszom. Beszélni nem tudok, szemem félig csukva, és minden héten egyszer otthon felejtem […]
„A köznevelés helyzetéről tart politikai vitát ma az Országgyűlés” – olvasom a hajnali MTI-hírek között. Izgalmas napnak nézünk tehát elébe, és már értem, miért is érztem úgy ma reggel, hogy ki kell pattannom az ágyból. Az izgalmakat fokozza, hogy a vitát maga Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője kezdeményzte.
Ezt a fotót közel két évvel ezelőtt készítettem arról a szerencsétlen növénykéről, amelyet rossz sorsa az irodámba hozta. Már majdnem meghalt, amikor feléledt bennem a lelkiisemeret-furdalás. Lefotóztam, mert elhatároztam, hogy talpra állítom, és majd esetleg milyen jó lesz összevetni ezt az állapotot a későbbivel, ha tényleg sikerül. Lefutottam az utcára, […]
Azt korábban említettem nektek, hogy újból nekiálltam Shakespeare Vihar című színművének. Zökkenőt csak az okozott, hogy nem volt annyi időm a kölcsönlakásban, hogy befejezzem az ottani példányt. Viszont 98 százalékban tartom magam ahhoz az íratlan szabályhoz, hogy elkezdett könyvet be is kell fejezni, így a darab második felét már megyei […]
Mottó: „Nem könnyű úgy fogalmazni, hogy ne értsetek félre, de ha így lesz, az sem tragédia, és különben sem ez az utolsó eset.” (jozing) Amerikát egyes balos és jobbos körökben már régóta divat szidni.
Nem tudom mikor voltatok utoljára a szombathelyi nagypostán. Nekem egy viszonylag hosszabb időszak kiesett ebből az élvezetből, így a múlt héten némi meglepetéssel konstatáltam, hogy az ügyféltér leginkább egy kínai boltra hasonlít mind választék, mind hangulat tekintetében. Az állványok polcain kínálnak mindent, ami szem-szájnak kellemes, a celluxtól kezdve a kifestőkönyvön […]
Nem számoltam össze, hány helyen dolgoztam életemben, azt hiszem, a kezemen és a lábamon levő összes ujj kevés lenne ehhez. De ha meg kellene neveznem azokat a munkákat, amiket valóban szívesen csináltam, mindenképpen közöttük lenne az általános iskolában eltöltött időszak. Majd egyszer talán részletezem a pozitívumokat. De a hétfői hír […]
Gondolom nem én vagyok első a sorban, aki észrevette, hogy a mindennapokban egyre gyorsabb ütemben terjed a tegeződés gyakorlata. Nem tudom, hogy ez a nyelvi változás angolszász mintára zajlik-e, a demokráciának vadhajtásáról van-e szó, esetleg az általános szellemi és kapcsolati leépülés markáns jele. Nekem – bevallom – annyira nem tetszik. […]