Kaszáspók látogatóban

Mindenki mástól nemfél. Én például nemhogy nem félek a pókoktól, de valahogy mindig barátságos, jó fej teremtményeknek tartottam őket. Talán ez is közrejátszik abban, ahogy időről-időre látványosan megjelennek a házban. Ez a kedves kaszáspók például tegnap mászott bele a fürdőszoba csapjába, hogy onnan csak az én segítségemmel tudjon kimászni, majd […]


Enyhén nyálkás hozsanna az okmányirodistákhoz

Mindig furcsállottam, amikor ilyen-olyan szombathelyi városi ünnepeken hivatali fejeseket, osztályvezető-helyetteseket, irodai dolgozókat tüntetnek abból az indokból, hogy jól, vagy inkább sok évig végezték a munkájukat. Minta a mindennapi, decens munkavégzés valami szokatlan és kirívó dolog lenne, amit mindenféle díjjal kell méltányolni. „Próbáljátok ki magatokat a versenyszektorban!” – morgom ilyenkor gonoszul […]


Maláj neonácik

Talán csak annyi a magyarázat, hogy még nem elég magas az ingerküszöböm. Mindenestre kissé megemelkedett a szemöldököm, amikor a Vice.com portálon a malajziai neonácikról találtam egy helyszíni riportot. Ezeknek az ázsiai fiúknak bejön Hitler, a sieg-heil karlendítés, a „Vér és Becsület” szlogen, hisznek a „maláj erő”-ben, nem szeretik a bevándorlókat […]


Új könyvet kezdtem: Yeats halott!

Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv. 100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad. A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az […]


Belement a papucs a szemembe 2

Nem is dicsekedtem vele. Péntek reggel úgy sikerült kihúznom a mobiltöltőt a konnektorból, hogy belepattant egy női papucs a szemembe. Magam sem hittem. Pár percig biztos voltam benne, hogy az ügyeletre kell mennem. De aztán „csak” véres lett, bedagadt, majd leapadt. Azért elképzeltem, ahogy elmagyarázom, hogy hogyan történt.


Újra kellene olvasnom a Nagy Gatsby-t

Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk. Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni. Így […]


Közepesen vagyunk rasszisták

Mi, magyarok, közepesen vagyunk rasszisták. Legalábbis a Washington Post térképe szerint. Mellesleg én is ezt gondolom. A térkép elkészítésének módszertana meglehetősen egyszerű volt. A világ országaiban feltették ugyanazt a kérdés: „Kit nem szeretne szomszédnak?” És ha a válasz valamelyik népcsoport volt, akkor az rasszistának minősült. Ennek alapján készítették el a […]


Bent marad a büdös

Olvasom, hogy megint dübörögnek a reformok az oktatás körül: megalakul a Magyar Pedagóguskar. Ennek biza a fele sem tréfa, barátaim, hiszen a testületnek „javaslattevő és véleményformáló szerepe egyaránt lesz”. Aki csak egy kicsit is dolgozott az oktatásban, már most biztosra tudja, hogy ettől az égadta egy világon kívül semmi nem […]


Szülinap

Titkon bíztam benne, hogy születésnapomra megkapom Szepesi Nikolett olimpikon „zavarba ejtő botránykönyvét”, az „Én, a szexmániás”-t, de meg kell elégednem a Háy János „A mélygarázs” című regényével, amiben még kép sincs. Igaz, kísérőként kaptam még zacskós magvakat és két Kojak-nyalókát is. Nem fotóztam le őket, mert szerintem el tudjátok képzelni.