Esti zenehallgatás – Fugees: Killing Me Softly
Szerintem nincs köztetek olyan, akinek ne lenne ismerős a dal.
Szerintem nincs köztetek olyan, akinek ne lenne ismerős a dal.
Hiába volt ott a figyelmeztetés, hogy NSFW, tegnap este mégiscsak rákattintottam egy linkre, amely a párizsi Bataclan színház nézőterét mutatta a terroristák mészárlása után, cenzúrálatlanul. Vagy 30 másodpercig nem tudtam levenni a szemem a látványról. Csak ültem és néztem. Hogy hogyan lehetséges ilyent tenni? Szerencsére néhány perc múlva viszont belefutottam […]
Délelőtti úszásom után ülök a melegvizes medencében. Valamiért jó sokan vagyunk, a férfitársaságok témája a pénteki párizsi mészárlás. A közelemben egy tekintélyes pocakú férfi ül, nagyhangon szakérti az eseményeket, akkor is hallom, ha nem akarom. A mintegy 10-15 perces előadásban leginkább a klisék kerülnek elő, a demokratizálódni képtelen arabok, a […]
Vigyázat, könyvről szóló bejegyzés! Csak akkor kattints-görgess, ha érdekelnek az ilyen felesleges dolgok. Alberto Moravia 1954-ben napvilágot látott, „A megvetés” című regénye fókuszálhatna akár a fenti figyelmeztetéssel kapcsolatos jelenségre is, azaz arra, ahogy az úgynevezett tömegkultúra megöli az úgynevezett elitkultúrát. (Lám-lám, már ezek a definíciók is régimódiak, nehezen értelmezhetők.) A […]
Minden józan eszű ember tudja, ha a kormány csak egy hangyányit komolyan gondolná az állampolgárok egészségét és a mozgást, akkor nem a tragikomikus stadionprogramba öntené bele a pénzt, hanem a tömegsportba, illetve az infrastruktúrájába. Mondjuk zárható, világítással rendelkező kispályákra, ahol a gyerekek (és felnőttek) rúghatnák kedvükre a bőrt, dobhatnák a […]
„Van olyan utca a városban, ahol még nem volt munkahelyed?” – kérdezte pár évvel ezelőtt csipkelődve apu, amikor sétálgattunk vele Szombathelyen, talán utoljára úgy igazán együtt mint apa és fia, és miután tényleg elég sok épületre mutattam rá, hogy „nézd, ide is jártam dolgozni”. Valójában nem vagyok született munkahelyi vándormadár, […]
Szabadság és patriotizmus nagykanállal. Itt a vége, fuss el véle.
Na és a legelsőt? Még mielőtt túlságosan beleélnétek magatokat, gyorsan közlöm, hogy soha nem voltam nagy Queen-rajongó. De ami jó, az jó, függetlenül a stílustól. És persze emlékszem az első kazettáim egyikére. Talán egy sárga Polimer volt, egy hétfő délutáni kívánságműsorból rögzítettem rá a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című egészen […]
Nincs ember, aki eldöntse, hogy mi jobb: ha a közszolgáltatók magánkézben vannak, vagy ha államosítják őket. Az első esetben a profit bizony magánzsebekbe vándorol, sokszor az országot is elhagyja, utóbbi esetben viszont automatikusan életbe lép a szabály, mely szerint minél nagyobb egy állami cég, annál kevésbé szervezett, átlátható és racionális […]
Az amerikai „beach” nagyon más, mint a Földközi-tenger. Alaposan rácsodálkoztunk, de el nem cserélnénk.