Esti zenehallgatás – London Grammar: Hey Now
Mindig is pongyolának tűnt, hogy a magyar nyelv „komoly” és „könnyű” skatulyákba teszi a zenét.
Különleges fotók a Van, aki forrón szereti forgatásáról
Néhány nappal ezelőtt elcsíptem a tévében A Hyppolit, a lakáj-t. Az eredeti, 1931-es fekete-fehér verzió volt. Bár már legalább ötször láttam, egyszerűen még sem volt erőm a távkapcsoló felé nyúlni. A karakterek, a helyzetek és párbeszédek még ma is, közel egy évszázad múlva is roppant szórakoztatóak. Ami Magyarországon A Hyppolit, […]
Angolóra: Kinek jobb az istene?
Fordítás: „Minden azzal a vitával kezdődött, hogy kinek az istene békeszeretőbb, kedvesebb és megbocsátóbb.” Nyelvtani tanulság: Két dolgot emelnék ki. Az egyik az „argument over”, az a „vita valami felett” kifejezés, a másik pedig a melléknevek középfoka (more peace loving). Ez utóbbi azért is érdekes, mert korábban egy anyanyelvű egy […]
Az én kicsi mémjeim szerint ilyen volt 2015
Év végén vannak rituális tevékenységek. A politikusok ilyenkor megnézik a svájci bankszámlájukat, majd úgy nyilatkoznak, hogy jó évet zártunk. A bulvármédia visszatekint, hogy ki halt meg balesetben, betegségben, ki kit csalt meg, és ki mijét villantotta meg a színpadon. A „szeriőz” média háborúkkal, választásokkal, terrorakciókkal és korrupciós ügyekkel igyekszik emlékezetessé […]
Magasház
„Rossz az egész konstrukció, ebből még nagy bajok lesznek” – hangzott el a nyolcvanas évek legelején egy „sziltanórán” abban a pécsi szakközépben, amiben én mindig is kicsit outsider voltam, de aminek mégiscsak köszönhetek ezt-azt.
Decemberi tavasz a vízparton
Karácsony másnapján tömegek özönlötték el a szombathelyi Csónakázó partját. Benéztünk az új kávézóba is.
Van olyan, hogy realista fiúmese? – Cormac McCarthy: Cities of the Plain
Mielőtt kattintanátok vagy görgetnétek, szólok: vigyázat, könyvről írok.
A politikai süllyesztő dögszaga
Nem először érzem ezt az illatot, ami most az MSZP-t masszívan körülöleli.