Esti zenehallgatás – Deák Bill Gyula: Kéne egy üveg bor

Életem első komolyabb koncertje egy Hobo Blues Band volt. Fogalmam sincs, hogy honnan tudtam, hogy lesz, no meg hogy nekem miért is kellett ott lennem. Mindenesetre nem sokkal múltam 15 éves (1979 végén lehetett), amikor a komlói Május 1. moziban egyszerre csodálkoztam rá egy zenei stílusra, egy életformára és egy […]


A varjú okosabb állat, mint egy átlag szavazópolgár

Bizonyára bennem van a bibi, de akárhogy váltok, akármibe fogok, a vége mindig az, hogy kevésnek bizonyul a nap röpke 24 órája. Mostanában például a papírdarabkáimon egyre nő azon témák listája, amelyeket meg kellene írnom itt a blogon. Egyszerűen nem fér bele a 24 órámba ennél több blogbejegyzés, így aztán […]


Archívum: A munkásosztály a légbe megy (2001)

Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.


Esti zenehallgatás – Portishead: SOS

Az egykori ABBA-sláger újragondolása. Volt egy időszak az életemben, úgy két évtizede lehetett, amikor éjjel-nappal Portisheadet hallgattam. Aki ismeri őket, az tanúsíthatja, nem egy kimondott lakodalmas zene. Még mostanában is elő-előveszem a cd-ket (25 év alatt hármat adtak ki, igazi downtempo, ugye), és nemrég futottam bele a YouTube-on a 2013-as […]


Esti zenehallgatás – Dubioza kolektiv: U.S.A.

„Vigyél el az Egyesült Államokba, vigyél el a Golden Gate-hez, asszimilálódni fogok” – éneklik ezek a jugó csávók. Nyilván nem lehet hinni nekik, és ettől lesznek hitelesek.