Pótcselekvési maraton a Fő téren
Ahogy szinte minden nap, tegnap is átnyargaltam a Fő téren, és nyargalás közben a látóterembe kerültek ezek a sátrak.
Ahogy szinte minden nap, tegnap is átnyargaltam a Fő téren, és nyargalás közben a látóterembe kerültek ezek a sátrak.
A világért sem bocsátanám meg magamnak, ha a Fabebookon kívül nem adnám meg a lehetőséget a változó témájú és minőségű szellemi termékeim élvezetére. A tartalomból:
Mostanában nem könnyű belőlem előcsalogatni azt a bizonyos borzongást, de ezeknek a londoni lányoknak sikerült.
Talán emlékeztek rá, két héttel ezelőtt a Thököly utcai óriásplakát kapcsán itt a blogon osztottam az észt a kormány meglehetősen sajátságos kommunikációs technikáiról.
50 négyzetkilométerén 344 ezren élnek. És most éppen bezárásával fenyegetőznek.
A hajdani Brenner-villa mindig szimbolikus épület volt. Sajnos most is az.
Mi lenne, ha egyszer próbálnánk egyenesen ülni a lovon, ahelyett hogy egyik vagy másik oldalra zuhanunk?
Már egészen hiányoltam a kormányzati agymosó óriásplakátokat, de most végre megint itt vannak.
Vigyázzatok, mert megint könyvről írok! Jó hír, hogy csak röviden.