A komlói felszabadulási emlékmű méhcsaládokkal
Bizonyára nem én vagyok az első, aki észrevette, hogy a diktatúrák vonzódnak az üres pátoszhoz, a sematikus ábrázoláshoz, és úgy egyáltalán: a művészi giccshez.
Valójában egyre lesújtóbbak ezek a számok
Az Economist ma tette közzé ezeket a gazdasági mérőszámokat. Biztos vannak, akik ezeknek is örülnek.
Archívum – Leonard Cohen Budapesten: az öreg meghúzta a vonalat (koncertbeszámoló)
Leonard Cohen az a típus, akit viszonylag kevesen ismernek, akik viszont igen, azok számára félisten. Így aztán a hétfő esti budapesti félistentiszteleten meg is jelent annyi ember, hogy lazán megtöltötték a Papp László Arénát. A 74 éves kultikus énekes most először járt Magyarországon. És letette, jaj, de nagyon letette.
Szódapop és politikai szódapopulizmus
Napokban fejeztem be A magyarock története című könyvet. Sebők András és Jávorszky Béla Szilárd kétkötetes, összesen mintegy 1100 oldalas munkája nem annyira a reveláció erejével fogott meg, hanem azzal a hangyaszorgalmú gyűjtő- és rendszerező munkával, amely előtt mindig megemelem a kalapom. De a lexikai finomhangolások mellett igencsak figyelemre méltónak találtam […]
Csiszkafa használatban
Nincs kellő időm, nincsenek rendes szerszámaim, a kézügyességem sem az igazi, gyakorlatom sem sokkal több, mint amennyi rám ragadt apu mellett, amikor annak idején délutánonként és esténként „mentünk maszekba”.
Én kicsi mémjeim: 2016. október
Nem figyeltem oda, és az elmúlt hónapban is legyártottam jópárat. Főleg a magam szórakozására és gőzlevezetésére, de ha más is kíváncsi rájuk, annak külön örülök.
Esti zenehallgatás: ezek kerültek a válogatáslemezemre (18 dal)
Már régen elkészült, csak eddig mindig akadt valami, amiről fontosabbnak tűnt posztolni. Nem az első tévedésem az életben.
Az az út Kőszeg és Horvátzsidány között
Ha megnézem a család történetének utolsó egy évszázadát, kiderül, az három város köré szerveződött.
Ady Endre és a láthatatlan légió
Emlékeztek még arra az Ady-könyvre, amit anyutól kaptam, és amiből idézgettem itt olykor?
A kétkomponensű ünnep
Igazándiból engem nem nagyon izgatott a színpadi patetikus üresség, az egyre nagyobb tétekben játszott elterelő ellenségkeresés, a gyerekes és tehetetlen fütyülés, és amúgy is mindig elkedvetlenít, amikor Budapest a surmó arcát mutatja.