Két lírai fotó a téli Mecsekről
Egyre kevesebb dolog köt ahhoz a vidékhez, de amikor ezeket a fotókat megláttam az MTI hírfolyamában, mégiscsak lementettem őket.
Sötétség délben, avagy megint hülyeségre készülünk a nyári időszámítással
Ha valaki utáltja az óratekergetést, akkor az én vagyok. Színtiszta idiotizmus, ahogy európaiak százmilliói évente kétszer ide-oda állítgatják az órákat, állnak a vonatok a nyílt pályán, majd napokig, hetekig ásítoznak vagy éppen álmatlanul forgolódnak az emberek.
Az erotikus koreai felolvasó: A szobalány (filmkritika)
Biztos ismeritek azt az újkori mondást, mely szerint csinálhatsz bármit bármilyen jól, abban biztos lehetsz, hogy van egy ázsiai, aki jobb nálad.
Archívum – A felolvasó: érzéki, klasszikus, könnyeztető (filmkritika)
A felolvasó nem kerül be a filmtörténetbe, nem fognak rá sokat hivatkozni a filmes speckolokon. De ettől még egy profin elkészített, sok húron játszó és kellő mennyiségű érzelmet előcsalogató alkotásról van szó, amely teljes egészében kimeríti a klasszikus mozi kritériumát Például azt, hogy van egy jó kis esténk.
Budapesten rendben van a Bazilika előtti adventi vásár
Jóformán csak bekukkantottam, de azt megállapítottam, hogy rendben van Budapesten a Bazilika előtti adventi vásár.
Szent Márton meg nem épült járdája
Lassan vége ér a szombathelyi Szent Márton-év, spirituálisan feltöltekeztünk, maradandóbbnál maradandóbb, értékesebbnél értékesebb alkotásokkal gazdagodtunk, de be kell látnunk, mindenre nem futhatta abból a megannyi millióból vagy milliárdból; a költségeket talán már a jóisten sem tarja számon, talán kedve sincs már idefigyelni.
Nagyon elégedetlenek vagyunk országunkkal
A magyar lakosságnak több mint 80 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. Legjobban az egészségügyi rendszer miatt aggódunk.
Én kicsi mémjeim: 2016. november
Lesett az első hó, Trump megnyerte a választásokat, és még a rendőrök sem büntettek meg. De ki az a Tuzson Bence?
Egyszer volt, hol nem volt: Komló, Gesztenyés
Ó, már nagyon régen akartam írni valami ilyesmit, nem is annyira nektek, mint magamnak. Különösebb oka nincs, a szemeim nem párásodnak be, és ahogy a valóságban, úgy álmaimban is csak módjával járok vissza. De úgy érzem kereknek, hogy ez most elkészült.