Reggel fél nyolc, de még majdnem teljesen sötét van, így persze elvétem az autórádió csatornaállítóját és az FM4 helyett a Kossuthra ugrom. Mire korrigálok, már elhangzik, hogy „Magyarország erősödik”, majd még egy, ezt alátámasztani igyekvő egyszerű mondat is, nem jegyezem meg, nem is fontos.
Egyre kevesebb dolog köt ahhoz a vidékhez, de amikor ezeket a fotókat megláttam az MTI hírfolyamában, mégiscsak lementettem őket.
Ha valaki utáltja az óratekergetést, akkor az én vagyok. Színtiszta idiotizmus, ahogy európaiak százmilliói évente kétszer ide-oda állítgatják az órákat, állnak a vonatok a nyílt pályán, majd napokig, hetekig ásítoznak vagy éppen álmatlanul forgolódnak az emberek.
Biztos ismeritek azt az újkori mondást, mely szerint csinálhatsz bármit bármilyen jól, abban biztos lehetsz, hogy van egy ázsiai, aki jobb nálad.
A felolvasó nem kerül be a filmtörténetbe, nem fognak rá sokat hivatkozni a filmes speckolokon. De ettől még egy profin elkészített, sok húron játszó és kellő mennyiségű érzelmet előcsalogató alkotásról van szó, amely teljes egészében kimeríti a klasszikus mozi kritériumát Például azt, hogy van egy jó kis esténk.
Jóformán csak bekukkantottam, de azt megállapítottam, hogy rendben van Budapesten a Bazilika előtti adventi vásár.
Lassan vége ér a szombathelyi Szent Márton-év, spirituálisan feltöltekeztünk, maradandóbbnál maradandóbb, értékesebbnél értékesebb alkotásokkal gazdagodtunk, de be kell látnunk, mindenre nem futhatta abból a megannyi millióból vagy milliárdból; a költségeket talán már a jóisten sem tarja számon, talán kedve sincs már idefigyelni.
A magyar lakosságnak több mint 80 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok. Legjobban az egészségügyi rendszer miatt aggódunk.
Lesett az első hó, Trump megnyerte a választásokat, és még a rendőrök sem büntettek meg. De ki az a Tuzson Bence?
