Józing

Ma fotóztam.

Vasárnap hajnali 5 órakor arra ébredtem, hogy a nyitott ablakom alatt beszívott, betépett, beszpídelt, beextázizott fiúk és lányok élvezik a buli utáni önfeledt perceket.

Mennyivel meghittebb és emberibb volt, amikor még a kevert volt a menő.

A népszerű rendező beugrott egy kóstolóra egy hollywoodi szusi étterembe. A nyers hal mellé más is keveredett az étlapra.

Ettől a Jackie Brown még az egyik kedvenc filmem.

Innen

„Számoljanak el a pártpénzekkel. Minden párt többet költött a kampányra, mint ami járt neki. Éppen ezért feltehető, hogy olyan forrásokból érkezett a pártokhoz a pénz, ami az alvilághoz köthető.

A gazdasági maffia tolja a pártok szekerét. Honnan is lenne ennyi pénz különben? A politikusok magánvagyona miből kezdett el gyarapodni?”

„Nem szeretném, ha politikai pártok felcsimpaszkodnának az ügyre, a személyes tragédiámra, már csak azért sem, mert az MDF-nek és a Fidesznek jelentős szerepe van abban, hogy a Pallag László-féle olajbizottság munkáját ellehetetlenítették. Nem adták meg a segítséget ahhoz, hogy a bizottság kiderítse, milyen kapcsolatrendszer állt a rendszerváltás utáni legnagyobb bűncselekménysorozat mögött”.

Kármán Irén blogja

Hogy mennyire fontos, hogy Vas megyei polgármesterek, önkormányzati képviselők utazzanak új székesfővárosunkba, Brüsszelbe, azon lehet vitatkozni. Tényként annyit tudunk, amennyit a megyei napilap tudósítója közöl az útról a lap mai számának 5. oldalán „Negyven óra buszozás” címmel.

A meglehetősen sajátságos fókuszú írás számos részlete mindenképpen figyelemre méltó.

Megtudhatjuk belőle, hogy a Vas megyei nobilitások brüsszeli buszos kalandjai során „a legnagyobb szám azonban az volt, amikor egy mobil, megállást tiltó táblát voltunk kénytelenek áthelyezni annak érdekében, hogy a busz meg tudjon állni.”

A legjobb – a szakközepes osztálykirándulások hangulatára emlékeztető események – azonban a második éjszakán zajlottak.

„Második éjszaka történt az újabb kaland. A társaság egy része már jócskán éjfél után elhatározta, hogy a szállodában szerenádot ad a hölgykoszorú néhány tagjának. Az emeletet azonban elvétették. Eggyel följebb kötöttek ki, s itt további polgármestereket mozgósítottak, így végül tízen voltak a hat személyes liftben, amely ezt meg is elégelte, önállósította magát, s végül a mínusz második szinten állt meg. Az ajtó azonban nem nyílt ki, a riasztócsengő nem működött, s hiába hívták azt a telefonszámot is, amelyik ki volt írva a liftben. Miután a kabinban tízen szorongtak – volt aki pizsamában -, a levegő egyre fogyott. Nagy nehezen aztán sikerült némi rést nyitni, elhárítva ezzel a fulladásveszélyt. A megoldást végül az jelentette, hogy felhívták egyik kollégájukat, aki lement intézkedni a portára, s egy óra múlva meg is érkezett a szabadító szerelő.”

Csak nagyon halkan súgom, hogy remélhetőleg ez a lifteskalandos út nem közpénzen ment.

Megverték az oknyomozó újságírót

A történetet gondolom ismeritek. Érdekesek a cikk utáni hozzászólások. Amúgy iszonyúan meg lennék lepve, ha nem úgy fejeződne be ez a történet is, mint a többi. Az ügyet néhány év múlva lezárják ismeretlen tettessel.

Nőm hetek óta hajt, hogy nem jó kerti slag vége, nem lehet vele öntözni, a konyhából kell vödörszám kicígelni a vizet a kertbe, csináljak már valamit.

Mindenekelőtt helyzetfelmérést végeztem, és megállapítottam, hogy a fém önzőfejnek annyi, letörött róla az adagolófej, amelyet csak egy vékony kis lópikula tartott.

Így hát ma reggel hajnali 10 órakor irány a piac melletti Gazda Áruház. Ide mindig szívesen jövök, pedig a szocializmus leheletével, mérsékelt választékával, kékköpenyes eladóival közel sem tekinthető a fogyasztói társadalom Mekkájának. Ugyanakkor viszont olyan dolgokat árulnak, amire valóban szüksége van az embernek: kalapács, postaláda, zsírosbödön. Fiammal forgattuk is csodálattal egy jó darabig a tárgyakat, mígnem rátaláltunk az öntözőfejre: szakasztott olyan, mint a régi, amit öt évvel ezelőtt vettem itt a Gazdában, talán az ár is változatlan: 540 Ft. Tetszik a kínálat állandósága is.

Hazaérve nagy elégetetten, boldogan és büszkén mindjárt neki is álltam beüzemelni a vásárfiát. Mivel a kézzel való ráhúzás után még szivárgott a tömítésnél, besegítettem a franciakulccsal is. A rásegítés során aztán sikerült letörnöm az adagolófejet, pontosabban azt a vékony lópikulát, ami tartja. Illetve tartotta. És ami az elsőt is.

Megnyugtató, hogy a Gazdában még van belőle bőven.

A TV2 mai híradója egy YouTube-anyaggal indult a tegnap esti viharról. Lehetne persze hosszan elemezni ezt a tényt, de magárt beszél. És továbbra sem értem, hogy miért folyik a diskurzus nagy hévvel a digitális televíziózásról. Kit érdekel? Hol lesz már az egész mai rendszer addigra? Jaj, de nem érzik az illetékesek, hogy mi jön itt igazán.