Józing

Ma reggel kaptam el ezt a látványt, amely valószínűséggel kevés eséllyel indulna a sajtófotók versenyén. A labdát az egykori Gyöngyös Étterem előtt (ez vajon miért zárt be?) láttam meg először, majd pár száz méteren keresztül követtem a parton, azzal a nem titkolt céllal, hogy ha partra vetődik, kihalászom. Egyrészt birtoklási vágyból, másrészt kicsit sajnáltam a szerencsétlent, mert egy gyerekjátékhoz nem klappol egy ilyen végzet. Mondjuk egy gyerekjátékhoz semmilyen végzet nem klappol, de ezt most hagyjuk.

Mentési kísérletem azonban teljes csődöt vallott, mivel a folyó olyan pontosan és masszívan a sodrás közepén tartotta a lasztit, mintha csak egy víz alatti zsinór rásegítője lett volna a víz sodrásának.

A tárgy a Gayer-parknál veszett szem elől.

Nem hiszem, hogy bárki az országban rajtunk kívül végignézte a tegnap esti Tv2-filmet, a 14 órát. A film arról szólt, hogy Amerikában egy áradás miatt éjszakára elmegy az áram a kórházban, a tartalék generátorokat elmossa a víz, a dolgozók zseblámpákkal futkározva próbálják menteni a menthetőt. A legkritikusabb a helyzet a csecsemőosztályon van, ahol kézzel kell lélegeztetni a koraszülötteket. A film egyébként bűn rossz.

Ma reggel olvasom, hogy amíg mi a filmen röhögve bosszankodtunk, addig „áramszünet okozott zavart az ellátásban péntek este a budapesti Heim Pál Gyermekkórházban; az intézmény sürgősségi osztálya sem tudott betegeket fogadni. Az áramszolgáltatás este 11 óra körül állt helyre” (MTI), illetve „20 órakor ment el az áram, az intézmény két áramfejlesztője közül egyik sem lépett működésbe. Két gyermeket kézzel kellett lélegeztetni, az ápolók és orvosok elemlámpákkal járták a szobákat.” (Hír Tv)

Érdekes egybeesés.

Amúgy szerintem most már ideje lenne egy újabb 200 milliós kormányzati weboldal építésének.

Mivel az összes csapat, aki egy kicsit is szimpatikus volt, már hazautazott, meg annyira már nem is szimpatikusak, tényleg nem nagyon izgat az Eb végkifejlete. Nem mintha eddig annyira, de mindegy.

Az orosz-spanyol is mindegy volt, de azért nem bánkódom, hogy az oroszok is hazamennek. Már csak azért is, mert szeretik magukat hosszú távra becuccolni ide-oda.

Vajon mit akart üzenni a máról a jövőnek eme remekbe sikerült graffiti alkotója?

Amikor a tehetség és a szellem találkozik a megfelelő idővel és helyszínnel.

Mai feladvány: Hol készült a kép?

Megjött a postaládámba a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott 28 olalas „Új Magyarország” füzetecske, amely – mecsoda csoda! – arról tájékoztat, hogy milyen fasza itt minden.

Ha én a Miniszterelnöki Hivatal – vagy bárhol a tábortűz környékén – kempingelnék, még az is lehet, hogy ugyanígy gondolnám. Végül is nézőpont kérdése minden.

Mivel történetesen nem vagyok a tábortűzhöz közel, meg csípi is a füst a szemem, azt gondolom, hogy a hatalom a szokásos agymosásnak veti alá az alattvallókat, és nem is ez a tragédia, hanem, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy ennek így kell történnie.

„Ingyenes kiadvány” áll az első lap alján. Ezzel kapcsolatban két kérdésem lenne:

1) Mennyiért lehetne eladni a piacon egy ilyen vicclapot?
2) Ki tette bele kinek a pénzét, hogy ingyenes legyen?

Na ugye.

Öten – köztük egy tízéves kislány – lőtt sebekkel került kórházba Isztambulban a mérkőzést követően. A város különböző pontjain voltak az ünnepi alkalmakkor szokásos lövöldözések, és ebben sérültek meg öten. Egyikük állapota sem életveszélyes. Gaziantep városában egy eltévedt golyó megölt egy férfit.

Innen.

Nemrég az Alonon is megjelent egy szöszenet a 200 milliós űberfasza kormányzati honlapról, és a kérdéssel Harleqin is foglalkozott a blogján.

A nyilvánvaló közpénzlenyúlás valószílúleg internezetők százezreinél vágta ki a biztosítékot, a legtöbben káromkodtak, mint a kocsis, de akadtak kreatív reakciók is: itt van például a http://kormanyszovivo.g-art.hu/, a Kormányszóvivő.hu klónja, melyet készítője szabadidejében rakott össze, valószínűleg kevesebből, mint 200 millió, tartalmilag ugyanakkor érdekesebb.

http://kormanyszovivo.g-art.hu/