Malacka hozzászól Gyurcsány Ferenc blogjához: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Feri!
iszonyatos tempót diktálsz, reméljük, ha elfogadják a költségvetést, tudsz egy kicsit lazítani; mert még olvasni is sok, mennyit végzel el naponta; a helyi lapban végre beírta valaki, na, de, hol van a fidesz féle 14. havi nyögdíj? a fidesz csak demagogizál, hazudik, csúsztat, dehát csak ennyit tudnak.”
A humor kimeríthetetlen forrása itt.
Have a nice day!
Egyszerre bonyolult és egyszerre roppant egyszerű az emberi lélek. Itt van például a melegítőnadrághoz fűződő amblivalens viszonyom. Amikor kétévente véletlenül úgy alakul, hogy utcán viselem, több mint kellemetlenül érzem magam, nem mintha érdekelne, hogy ki mit gondol rólam, hanem csak úgy. Kínos és kerülendő.
Megint más a helyzet otthon. A helyzet az, hogy itthon is 90 százalékban farmerban és normál utcai ruhában feszítek a monitor előtt, ám amikor adódik a ritka ziccer, meglehetősen jó szívvel bújok bele egy szürke vagy fekete melegítőalsóba. Most például egy Umbro márkájúba. Nem nagyon dicsekszem vele, és kéretik nem nagydobra verni az imidzsrontásomat, de a kőkemény igazság az, hogy ezek az órák piros betűs ünnepnek számítanak a hétköznapok szürke tengerében.
Napokkal ezelőtt azzal untattalak benneteket, hogy hogyan szalasztottam el az Eels bécsi koncertjét. Most ugyanez történt indigóval, de az eset, ha lehet, még súlyosabb.
Valahol olvastam, hogy megjelent a – szintén amerikai – Lambchop együttes új lemeze OH (Ohio) címmel. Nyilván nem rágjátok le a körmötöket izgalmatokban. Viszont mi 2000 körül Bécsben elkaptunk egy Lambchop-koncertet, ami életem egyik meghatározó koncertélménye lett. A zenekar teljesen amatőrként indult el Európába turnézni – ha jól emlékszem Kurt Wagner zenekarvezető és padlóburkoló éppen szabadságon volt -, de időközben alternatív sztárok lettek, akikről aztán a BBC filmet forgatott. Mindenestre amikor mi láttuk őket, a nagy sztárság még nem látszott, az elnyűtt napközis tanárnénire emlékeztető énekesnővel együtt simogattuk a macskát a Scene Wien kisudvarán. Hogy aztán valami elképesztő koncertet adjanak utána. Azt hiszem, azóta sem láttam ennyire természetes és pózokól mentes produkciót.
De hogy visszatérjek mondandóm főáramába, utánanéztem a lemeznek, és amikor rákattintottam a weboldaluk koncertdátumokra, kicsit megszédültem. A Lambchop ugyanis tegnapelőtt (pénteken) játszott Bécsben a Gasometerben. És hogy még fájdalmasabb legyen a tény, egy Calexiko nevű csapattal érkeztek, akik szintén előkelő helyet foglalnak el a cd-lejátszóm lejátszási listáján.
A fene vigye el.
Azért felrakok két videót a Lambchoptól. Az első videoklip, a második koncertrészlet. A fickó azt hiszem, már nem burkol padlókat.
„… de most még posztmodernül rávakuzunk a Napra”
Hogy az új 86-os mikor lesz kész, azt nem lehet tudni (hivatalosan 2013-ra, nem hivatalosan biztos jól jött neki, hogy meghalt a magyar gazdaság), de az legalább tiszta, hogy mikor lesz normális 8-as út. Mostanában nem. Ugyanis:
„Galuska János, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházási igazgatója tájékoztatott a fórumon az M8-as gyorsforgalmi úttal kapcsolatos tervezési munkálatokról, hangsúlyozva, hogy a főút Veszprém és Körmend közötti négysávosítása nem szerepel a 2013-ig érvényes Közlekedés-fejlesztési Operatív Programban.
Az igazgató elmondta, hogy a Veszprém és Körmend közötti útpálya bővítése négysávossá 206 milliárd forintba, két új, önálló nyomvonal megépítése 252 milliárd forintba kerülne.”
Teljes cikk az autimenedzser.hu-n
Én belefutottam, és véletlenül sem akarom, hogy valaki lemaradjon róla. Roppant tanulságos történet, roppant fontos szereplőkkel.
Letépte rajongója bikinifelsőjét a kanos sztár. (fotókkal!)
A leghűségesebb blog-olvasóim (áldassék a nevük) talán emlékeznek még arra, hogy beszámoltam mindarról a gigászi küzdelemről, mely a konyhában dúl a Jó és a Rossz között. A materializált két végletet a müzliben található Batman és Joker személyesíti meg.
Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a menny és a pokol hadseregének földi helytartói elég szépen megszaporodtak a konyhában, azaz fokozódik a drámai feszültség.
Mi több, ma reggel fiam meglepve vette észre, hogy a Jó váratlan erősítést kapott. A kosárban levő citrom ugyanis „Batman” márkájú, ami talán szokatlan kissé, de ha tudjuk, hogy a sikeres háborús stratégák mindig a meglepetésre építenek, nem csodálkozunk ezen az angyali segítségen. Kicsit azért aggódom, mi lesz minderre a válasza a Gonosz erőinek.
Ma (kedd) este 17.45 körül elvesztettem hajgumimat valahol az Óperint utca és a Kiskar utca kereszteződésénél.
Ha valaki (mondjuk egy becsületes megtaláló) megtalálja, és még a blogomat is olvassa, kérem, jelezze. Érte megyek. Mármint a hajgumiért.
Köszönettel,
J. A., volt hajgumitulajdonos
(Akinek most 20-30 centivel rövidebb a haja,
mint egy héttel ezelőtt volt, de a gumi hiánya
még így is elég elég zavaró számára.)
Mint a rossz tanuló a Tanár úr kéremben. Érezte, hogy bekövetkezik, de valahogy nem akart hinni benne.
Olyan régóta és olyan nagyon terveztem, hogy megnézem majd egyszer valahol az amerikai illetőségű Eels zenekart, hogy szinte törvényszerű volt, hogy kihagyjam a ziccert. Most néztem a hivatalos honlapot, melyen az áll, hogy miközben én a nappaliban vártam őket, az év első felében lelátogattak jó pár európai várost, köztük Bécset is március 10-én. Magyarországra nem jöttek, nem véletlenül, hozzánk jellemzően már csak a reszli jut el, de ebbe most nem mennék bele. Ha szerencsém van, az elkövetkezendő 5-10 évben talán még járnak itt a közelben.
Hogy miért lelkesedem annyira, annak bizonyításaként álljon itt egy koncertrészlet. A videó első 45 másodperce francia duma, azt célszerű áttekerni. Utána viszont tessék lelkesedni. Szándékosan nem hasonlítgatok, mert elég sportszerűtlen lenne.
A videó után találjátok a dal szövegét is angolul. Nem könnyű olvasmány, de talán valamennyire érthető.
Life is hard and so am i
You better give me something
So I dont die
Novocaine for the soul
Before I sputter out
Life is white and I am black
Jesus and his lawyer
Are coming back
Oh my darling will you be here
Before I sputter out
Guess whos living here
With the great undead
This paint by numbers life is fucking with my head
Once again
Life is good and I feel great
cause mother says I was
A great mistake
Novovaine for the soul
You better give me something
To fill the hole
Before I sputter out (repeat)
Pillanatnyilag teljesen jól érzi magát? Akkor jó. Most képzelje el, hogy Ön egy cápa, aki vígan úszkál a nyílt óceánban. Hirtelen meglát egy finom falatot, egy szép nagy halat, furcsamód már félbe van vágva. De ez egyáltalán nem zavarja Önt, mert éhes, és le is nyelte a csalit – merthogy az bizony egy csali volt. Hirtelen egy zsinórra akadva találja magát. Harcolni kezd, de valahol a szájában megkapaszkodott a horog.
A zsinór nagyon hosszú és ellenáll erőfeszítéseinek, lassan vontatják be, méterről méterre. Kétségbeesett küzdelmében többször is magára tekeredik a zsinór, és érzi, ahogy húsába vág. Ereje kezdi el hagyni. Szemei előtt egy nagy és sötét alak bontakozik ki: egy hajó hatalmas fara, és érzi, hogy valami kiemeli a vízből. Egyre magasabbra és magasabbra, mígnem egyszer csak a fedélzetre csattan. Egy férfi kitépi a szájából a horgot, közben szétszakítja a nyelőcsövét Egy másik férfi mindezt figyelemmel kíséri, majd elõkap egy hosszú kést, a levegőbe emeli Önt a farkánál fogva, és gyors mozdulatokkal leválasztja az úszóit.
Ezután visszadobják a tengerbe.
Még nem halott. Csak meg van csonkítva, és kínokkal teli haláltusának néz elébe. Örülhet, ha valaki arra jár, és gyorsan felfalja Önt, hogy szenvedéseinek mihamarabb véget vessen, de ez nem történik meg,
Ön pedig lesüllyed a tenger fenekére – úszni ugyanis már nem tud, vadászni mégúgy sem – és felfordul. Nagyon lassan. Megérkezett a cápák számára fenntartott pokolba.
A módszert, melynek keretében a cápáknak élve levágják az úszóit, hogy Kínában hozzájuthassanak tradicionális ínyencségükhöz, finningnek nevezik.
(Frank Schatzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból)