Karácsonyfa beállítás mint férfimunka 1

Szép hosszú listát tudnék összeállítani arról, hogy miért jó férfinak lenni. Ezen listáról azonban feltétlen hiányozna a fenyőfa beállítás pre-karácsonyi feladata.

Elvileg minden egyszerű, rutin és technika kérdése, azonban nincs olyan év, hogy a gyakorlatban ne lépnének fel súlyos komplikációk azon helyszínek egyikén, ahol rám marad ez a tevékenység.

Mondjuk olyan, hogy tátott szájjal csodálkozom a fenyőfák alakjának extrémitásain, különös tekintettel a törzsre, amely annyira egyenes, mint egy pozícióban levő politikus, aztán hazabiciklizem vésőért, kalapácsért, rókafarkú fűrészért és kombinátfogóért, majd jól összeszúratom magam, hogy később a szúrások helyén tekintélyes nagyságú, piros búbok keletkezzenek, melyek égnek, viszketnek, mint a rosseb.

De nem kenegetem magam. Férfidolog.

Karácsonyfa talp

Határozott lépés a perzsa költészet irányába 2

Közbeszerzési eljárás keretében szert tettem a képen látható 350 oldalas könyvre. (Magyarul: megyei könyvtár.) Ideálisnak tűnik, mert nemcsak egyszerűen a perzsa költemények antológiája, hanem a versek keletkezési hátterét is megvilágítja.

Úgyhogy jaj nektek, kár volt itt kikényszeríteni belőlem az egykori irodalomtanárt, mert tényleg szándékomban áll perzsa versekkel és a hozzájuk tartozó lafatyolással ellátni benneteket. Főleg, amikor nincs semmi hír Britney Spears-ről.

Ez a vers van az előszóban.

Az ember csak egy test külön tagja mind,
Hisz, egy főanyagból van alkotva mind.
A sors hogyha megsérti egyik tagot,
A test mindegyik tagja végigsajog.
Ha más kínja szíved nem indítja meg,
Nem érdemled akkor az ember nevet.
(Sza’dí: Részlet a Gulisztán- ból — Képes Géza fordítása)

Kinyomoztam: a mű valamikor a 13. században keletkezhetett. A költő életéről a következőt találtam. Azt hiszem, elég jellemző az egész soron következő csapatra.

SZÁÁDI, MUSZHÁRIFUDDIN IBN MUSZLIHUDDÍN (1213-1299, más források szerint: 1198-1304) Sírázban született és a bagdadi Nizámijja Kollégiumban tanult. Életét tulajdon leírásából ismerjük; kár, hogy sokat hazudik. Tanulmányai után bejárta Hedzsászt, Jement, Abesszíniát, Irakot. Szíriában keresztesek fogságába esett, és más rabokkal együtt dolgozott Tripoliss sáncainak megerősítésén, míg egyik jó barátja kiváltotta. Sz. hálából elvette megmentője lányát, de az „tűrhetetlen szipirtyónak bizonyult”, amiért, hosszadalmas botrányok után elvált tőle. Ezután Indiába utazott. Mikor Szomnáth egyik hindu templomában sétálgatott, felfedezte a titkos mechanizmust, mellyel a papok az istenséget mozgatták, hogy a hívők csodát lássanak. A templomszolga meglepte Sz.-t, miközben a szerkezetet vizsgálta, úgyhogy kénytelen volt agyoncsapni egy gerendával, nehogy a papok vele végezzenek. 1255-ben hazatért Sírázba, a városba, mely délkeleti fekvése miatt elkerülte a mongol hódítókat. A következő évben Sz. meglepte a helyi uralkodót a Busztán (Gyümölcsös) című hosszú – és mulatságos – tankölteményével, melynek ajánlásában ezt írta: „tanulmányokat állítottam össze a helyes igazságszolgáltatásról, a jófajta kormányzásról, égi és földi szerelemről, alázatról, elégedettségről és hasonló pompás dolgokról”. 1258-ban adta közre leghíresebb művét, a Gulisztánt (Rózsakert). A könyv éles támadásai a zsarnokság ellen és emberbarát, már-már humanista hangja roppant népszerűvé tette szerzőjét; azóta is a Közel-Kelet egyik kedvenc olvasmánya. Sz. prózát, rímes prózát és verset vegyít, és így mond el anekdotát, tanmesét, „morális” történeteket és gnómákat. (A könyv felülmúlhatatlan, másfél évszázad múlva is pompás angol fordítását a magyar Rehacsek Edvárd készítette, aki Bombayben sátorban lakva arabból, perzsából, ó-perzsából és törökből fordított irodalmi és történelmi szövegeket.) (Faludy György)

Ízelítőnek még két darad négysoros a figurától:

1.
„Ó, jaj, szíve nem rezdül a hárfára se meg,
Vágyról, ha beszélsz a kőnek, attól se remeg.
Vágytól ki húzódik, azt te jó messze kerüld –
Üszkös rom e szív, csak keserű füstje lebeg.”

2.
„A jó ember, ha fél cipót fogyaszt el,
másik felét átnyújtja a szegénynek.
A király, mikor lenyelt egy országot,
büfög és a következőre éhes.”

Forrás: Terebes.hu

A futás izgalmai – Villamost láttam a Dolgozók útján 1

A futás ellen mindig azt az ellenérvet hallom, hogy unalmas. Hogy kinek mi az unalmas, az nézőpont kérdése, én például a tévéműsorokat, a bulvársajtót és a professzionális sportot tartom unalmasnak. Meg egy vagon hasonló dolgot.

Ami a futást illeti, valóban nem túl izgalmas egy pályán körbe-körbe keringeni– az SZSE-pályára jártam sokáig -, de még ott is találni témát a szemnek; városban és terepen viszont kimondottan szórakoztató tevékenység.

Ma például a Dolgozók útján (Oladon) egy családi ház udvarában felfedeztem egy villamost. Vissza is futottam megnézni, hogy tényleg az-e, vagy csak hallucinálok. Nem hallucináltam. A szerkezet ott áll az udvarban, kissé hátul, kissé kopottan, de láthatóan nagy lelkesedéssel igyekszik megfelelni ennek a szerepének is. A villamosok már csak ilyenek.

A Parkerdőbe vezető útón elég sokan kocogtak ma, többek között előttem is futott valaki pár száz méterrel, így eldöntöttem, hogy részemről verseny lesz. Szépen rá is futottam az úrra – aki persze nem tudta, hogy verseny van -, de mielőtt beelőztem volna, sétálásba kezdett. Tiszta sportdráma.

Más is történt. Kifutottam a Parkerdőbe. Teljesen. Korábban mindig visszafordultam a tetőn, valamiért azt hittem, a busz végállomás még nagyon odébb van. Most kicsivel odébb szándékoztam megfordulni, aztán meglepetésemre megláttam az ismerős tisztást meg a parkolót. Gyorsan el is mentem odáig. Illetve nem olyan gyorsan, de azért elmentem.

A Parkerdőben – merthogy a futás izgalmas dolog – meg meglepődve tapasztaltam, hogy nyitva van a büfé. Vendégek is voltak, nem sokan, de voltak. Erre egyből kedvet kaptam, hogy milyen jó lenne kimenni oda így télen, ücsörögni egyet a fapadokon, közben forralt bort hörpölni.

Mindez belefért 1 óra 36 percbe.

30y és Jurij koncertképek 1

Ahogy megszoktátok. Hétvége, koncert, aztán először koncertképek, aztán majd beszámoló.

Péntek este 30Y és Jurij koncerten voltam a Savaria Moziban.

Nem mondom, hogy én voltam a legfiatalabb.

Képek.

Hohóóó! Megvan az igazi karácsony! 1

Néhány nappal ezelőtt azon líráztam a szerkesztőségi jegyzetben, hogy mit nem veszek idén, hogy milyen közhelyeket mond a kis herceg, meg egyéb zavaros dolgok.

De tudom, megbocsátotok, főleg mert akkor még nem tudtam, hol lakik a karácsony igazi lelke. Most már tudom, mert rátaláltam a Frontgate.com amerikai webáruházra.

Kiemelek ide két aktuális terméket a polgárházak felturbózására szakosodott oldal kínálatából:

Akinek még ez sem elég, válogasson rogyásig!

Friderikusz Sándor õszinte vallomása 10

A szombathelyi Thököly utcán levő óriásplakát arról tájékoztat, hogy megjelent Friderikusz Sándor őszinte vallomása. A reklám szerint valami interjúkötetről lehet szó.

Friderikusz mesterről utoljára akkor írtam a blogomban, amikor a Megasztárban láthatóan fogalma sem volt, hogy mi az a Fugees. Miért is tudná, hiszen csak egy zenei vetélkedő megmondóembere?

Mondjuk, nem vallotta be őszintén azt sem, de tökmindegy. Az is lehet, tudta, csak nem kötötte mindenki orrára.

Most meg itt ez a plakát, amely annyira őszinte, hogy Sándor barátunkat fel sem lehet ismerni rajta, annyira kifotósoppolták. Ha nincs ott a neve, azt hiszem, nem is ismerek rá. Az ominózus Megasztár adásban ugyanis inkább úgy nézett ki, mint egy jóllakott nyugdíjas-napközis, ezen meg úgy néz ki, mint egy 30 éves latínó gitárvirtuóz (aki nem tudja, mi az a Fugees).

Igaz, régen láttam a tévében, lehet, azóta transzformálódott ilyenné. Ilyen őszintévé.

Dubai cool hely 1

Azannya köcsögit az araboknak. Ezek szerint ott nincs válság. Vagy legalábbis tehetségesen álcázzák. Merthogy némi anyagi ráfordítással kiküszöbölik azt a bosszantó problémát, hogy a tengerparton olykor süt a nap, aminek következtében bizony akár még meleg is lehet. Izzadni meg tényleg elég zsenánt, főleg ha valaki milliomos, milliárdos vagy hasonlóan unalmas foglalkozást űz, és van ideje azon bosszankodni, hogy megint nincs semmi légmozgás, ráadásul kurva forró a homok is.

Amint a mellékelt ábra mutatja, Dubaiban igyekeznek kedvébe járni ennek a szimpatikus vendégkörnek. Körülbelül egy év múlva elkészül el ez kis pöpec partszakasz, ahol a hűtött medencék (lejárt lemez) mellett böhöm nagy ventillátorokkal nyomatják az enyhet adó, üde légmozgást a strandolóknak, a homokot pedig alulról hűtik, így nem égeti az ember talpát, amikor sörért és lángosért áll sorban a büfénél.

Az általános vélekedés szerint (már akit érdekel ez) a gazdag országok csesznek a környezetvédelemre. Ez nem igaz. Például Dubai éppen hogy teljes erővel, ventillátorokkal és föld alatti hűtőcsövekkel küzd a globális felmelegedés ellen. Innen.

Csak a meleg tesz be 1

„Kihagyásos technika” – így lehetne jellemezni a titkos futó edzéstervemet. Ez a rejtelmes szóösszetétel azt takarja, hogy hiába akarok hetente többször is hosszabbat rohanni, már az is csoda, ha a hétvégén egyszer összejön a dolog. De leginkább az sem. Így aztán ma megint két hét kihagyás után vágtam neki a városszélnek, gyakorlatba ültetve a kihagyásos technikát.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ablakon kinézve egy szivacsos, ragacsos, nyirkos, sáros, ködös reggelt láttam, ami sok mindenre csábított, csak futásra nem. De erőt vettem magamon, hogy megint elfussak Olad után a parkerdő felé. És megint egész jól ment a dolog, ezek szerint működik a titkos technika. Nagyon úgy áll a helyzet, hogy futásügyileg nekem csak egyetlen dolog, a meleg tud keresztbe tenni. Pár évvel ezelőtt melegben feküdtem meg az árokparton egy futóversenyen – a rendezők őszinte riadalmára -, és ha meg kell állnom, akkor az kizárólag nyári napokon fordult elő, évente egyszer. A megfekvés után már kicsivel óvatosabb vagyok.

A dolog azért érdekes, mert alapból nem zavar sem a meleg, sem a hideg, elfogadom a világot olyannak, amilyen, és megpróbálok úgy örülni neki, ahogy van.

Szóval még a meleg futónapokra kell kitalálni valamit, ha melegszik az idő, nekifutok a napfénynek. Elvileg cimbi.