A kép tegnap készült az angol Avonmouth kikötőjében, ahol is eladatlan autók ezrei várakoznak és rozsdásodnak szépen.
Szerintem ha valakinek van egy kis pénze, most – vagy Magyarországon talán pár hónap múlva – érdemes autót venni. A kereskedők valószínűleg elképesztő engedménnyel lesznek kénytelenek megszabadulni a készletüktől.
További képek itt.
Olvasom, hogy az egyház erősen fontolgatja, hogy rehabilitálja Galileit, akit 1633-ban perbe fogták, majd erős nyomás alatt meggyőzték arról, hogy vonja vissza a tanait, hogy a Föld kavircol a Nap körül, és nem fordítva.
Állítólag egy egyházi bizottság majd megvizsgálja, hogy mit lehetne tenni ebben a számukra kétségtelenül kissé kellemetlen ügyben. Végül is lassan eltelt 400 év, és hát bizony a dolgok mai állása szerint úgy tűnik, mintha nem lett volna igaza Vatikánnak. Kellene mondani valamit.
Aztán hogy mit mondanak, majd kiderül, nem minthogyha fontos lenne. Merthogy a médiában jót lehet majd csámcsogni a felszínen a gonosz egyházról vagy gonosz tudományról, de közben persze majd elsikkad az eredeti történet, ami azért jóval komplikáltabb, mint a sztori bulvár vetülete. Olyanokra gondolok, hogy a 17. században Vatikán – aki persze mindig megérte a pénzét – már sejtette, hogy gáz van az isteni univerzumelmélettel, és valamit lépni kellene. És lépett is volna valószínűleg, ha békén hagyják. És hát arról sem illik beszélni, hogy Galilei nemcsak embernek, de tudósnak is elég unszimpatikus figura volt, aki főleg önzésből, önimádatból és hiúságból izmozott az egyházzal.
Kepler for President!
Ajánlom még egyszer mindenkinek Arthur Koestler: Alvajárók című könyvét.
„Egészen pokolinak tűnő előrejelzések érkeznek” – értékelte a helyzetet kormányfőnk, aki ezek szerint átsíelte, átkorcsolyázta vagy átnetudommicsinálta az utóbbi 3-4 hónapot. Ha időközben veszi a fáradtságot, és kinyitja mondjuk a HVG-t, a Figyelőt, a Világgazdaságot vagy akár a Tolnai Népújságot, akkor azért nagyjából képben lenne a fiú. Ezek szerint nem tette – az, hogy nem mond igazat, fel sem merül bennem -, és most kezd aggódni, majd hűséges segítőivel átírni a két hete érvényben levő magyar költségvetést. Nyilván profi munka lesz ez is.
Én meg azt mondom, ne dobálódzunk feleslegesen az olyan riasztó jelzőkkel, mint a „pokoli”. Inkább vegyünk könnyedén, mosolyogva, kacagva az akadályokat. Például itt a szerkesztőségben „Morn” kollegával közel egy órán keresztül azon nyihogtunk, hogy magyar vezető politikusok neveit soroltuk, majd mindegyik után szép hosszú helyet hagytunk a hozzájuk fűződő élményeknek és az ebből fakadó vigyorgásnak. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egész olyan, mintha a Disney-figurákat kevernénk az Üvegtigris világával. Meg kellene filmesíteni. Höhö.
Sáhidi-Bálkhi (? – 936)
Kétsorosak
(Faludy György fordításai)
Ész és vagyon: az egyik rózsa, nárcisz a másik –
a kettő nem fér össze. Mindig külön virágzik.
A zsarnok meghal ágyban, leszúrják vagy széttépik,
de a szenny, mit felkavart, velünk marad száz évig.
Ha – mint mondják – szerelmi vágyunk valóban égne:
a roppant füsttől senki nem látna föl az égre.
Járd be a széles földet, hajózz be minden tengert:
a bölcsek közt nem találsz egyetlen boldog embert.
Szép lány! Csípője íve is impozáns, hiszen
több férfit bírt el már, mint a híd a Tigrisen.
*****
Sáhidi-Bálkhi korai perzsa költőről csak annyit tudni, hogy Bálkhban (ma Afganisztán területe) született, kiváló filozófus volt és élete vége felé főként az arisztokráciát gúnyolta.
Amint a mellékelt ábra mutatja, nem hülyéskedtem, amikor azt írtam, hogy elvarázsolt a perzsa költészet. Ti meg nagyon jól tettétek, hogy ragaszkodtatok hozzá. Időrendben nagyjából itt kezdődik a perzsa költészet fénykora, majd jön hozzá történelem, elmélet meg minden.
Kiss Mari és faridzsekis kitűzője a „9700” című darab próbáján:
Ha már csináltam őket, legalább ez ne vesszen el.
Szerintem nagyjából mindannyian tudjuk, hogy az EU-támogatások zöme milyen hatékonysággal hasznosul kis hazánkban. No de mielőtt ez a poszt megint csak a siránkozások és a búvalbélelt panaszkodások mocsarába fulladna, felkapom a mondanivaló orrát a zuhanásból, és egy előre mutató javaslattal rukkolok elő.
Az EU-nak egyértelműen az én búvárkodásomat kellene támogatnia, lehetőleg nem is kis összegekkel. Ebből aztán vennék benzint az utazáshoz, adóbevételhez juttatva a költségvetést, rendes felszerelést, fellendítve az európai búvárszerkóipart, vennék merülési leckéket, fellendítve a búvároktatási ágazatot. Az EU egyik oktatási alapelve úgyis az életen át való tanulás (long life learning), így a dolognak ez a része is simán illeszkedne napjaink elvárásaihoz.
A legtöbbet persze nem a békatalp-gyártók vagy a búvároktatók, és végképp nem én profitálnék belőle, hanem az olvasók. Igen, Önök. Mert akkor a sok öltönyös politikus, bálozó vidéki értelmiség és partizó ifjúság mellett számos olyan fotót tudnának itt nézegetni, mint ez a tengerfenéken pihiző, kedves tekintetű, piros ajkú denevérhal. Sajnos ezt a képet még nem én készítettem.
Biztos mindenki ismeri az úgynevezett „captcha” védelmet. Ez az a kis szövegdoboz, amelybe be kell írni betűket, számot, szót, hogy utána bejegyzéseket, üzeneteket tudjatok hagyni az interneten. (Van itt a blog hozzászólásoknál is.) Azért lettek kitalálva, hogy távol tartsák azokat a robotokat, melyek a webet pásztázzák és reklámokat nyomnak annak minden létező kis üregébe. Ezeket a robotprogramokat először egy sima számmal vagy pár betűvel távol lehetett tartani, mára azonban egész jól megtanultak olvasni, így egyre rafkósabb „captcha” megoldások születtek.
Néhány közülük annyira rafkós, hogy nemcsak a robotoknak, hanem az embereknek is feladják a leckét. Az alábbiba például a Facebook-regisztrációnál ütköztem. Egy darabig próbáltam értelmezni, aztán frissítettem az oldalt. Szerencsére másodszorra egy fokkal könnyebb volt a rejtvény.
„Július elsejétől kilencmilliárd euró értékben enyhítik a polgárok adóterheit, hét százalékkal emelik személyi jövedelemnek az adómentes részét. Egyúttal csökkentik a fogyasztók, a tömegek társadalombiztosítási hozzájárulását.
A legszerényebb jövedelmű családok egyszeri támogatásként száz-száz eurót kapnak egy-egy gyerek után .A konjunktúraélénkítés része, hogy két és félezer euróval (650-700 ezer forint) segítik azokat, akik kilenc éves vagy annál idősebb autójukat újra cserélik.”
Teljes hír a Kossuth Rádión
Este hosszú telefon egy közeli ismerőssel. Itthon van Amerikából „L”, mondja. „L” a közös legjobb barátok egyike, aki már több mint két évtizede Kaliforniát választotta lakóhelyéül. Aztán részletes másodkézbeli információkat kapok, hogy mit is jelent a válság odaát. Kurva világ van arrafelé, legalábbis kaliforniai mércével. Ami valószínűleg más, mint a mienk, mert „L” azért csak visszautazik a héten.
„Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mi történik velük, mi is ez az egész, és hogy mi áll előttük” – elemzem józanul a hazai helyzetet, majd végigvesszük a lehetséges forgatókönyveket. „Én a történelmi tapasztalatok alapján, legrosszabb esetben akár egy polgárháborút is el tudok képzelni” – mondom. „Á, ehhez mulyák a magyarok” – mondja a radikális ismerős, aki mellesleg a világ legszelídebb embere. Majd megint inkább „L”-ről beszélünk, meg hogy a Sziklás-hegység szebb-e, mint a Mecsek.