Józing

Oké, kedd délután, az idő is bizonytalan, hol szakad a felhő az égből, hol nem, de azért az mégiscsak fura, hogy a mohácsi csata emlékparkjában rajtunk kívül egy teremtett lélek sincs. Mármint az ott dolgozókon kívül, akik egy irodába behúzódva társalgással ütik agyon az időt.

Az emlékhely előtt hatalmas parkoló, buszoknak és autókaravánoknak, de teljesen felesleges, egy árokparti beálló ugyanúgy megtenné.

Az emlékpark amúgy – kis útszéli gazosodástól eltekintve – egész jó állapotban van. Úgy tűnik, hogy jobban, mint a kulturális vagy történelmi turizmus.

Ha nem lennék jókedvű, azt írnám, hogy nem olyan jó jel ez sem. Így nem mondok semmit.

Nos, immár három napja tanyázok az ország déli féltekén. Szombaton egy vérbő lakodalomban voltunk, vasárnap családi ebéd, hétfőn egy rutin pécsi kimozdulás. Mindeközben cirka kétóránként felhőszakadás, átfolyások, kisebb sárlavinák.

Arra azért volt idő, hogy lefotózzam nektek a helyet, ahogy gyermekkoromat tengettem. Akkor nagyon szerettem, és hát mi tagadás, most is igencsak kellemes a szemnek, léleknek.

Majd még töltök fel fotókat róla, de most nehezen megy, mert a mobilnet iszonyú lassú, a hegyek lenyúlják a térerőt.

Na, ha minden igaz, akkor én holnap már erre fogok kavarogni, aztán ott is ragadni egy darabig.

Azért most már hiányzik.

Részletekről később, menet közben.

Majd jön egy kis szöveg is hozzá cikkben. Viszont itt lehet kommentelni.

A képekért ide kattintsatok!

Felhívom a PR-menedzsrek és marketingesek figyelmét, hogy a semmi reklám többet ér, mint a szar reklám.

Ez utóbbinak tipikus példái az olcsó reklámtollak, melyeket lelkesen elfogad az ember, aztán mikor írni próbál velük, kiderül, hogy leginkább arra jók, hogy kilyukasszák a papírt, ami persze feldühít, mint a büdös rosseb, különösen ha már a harmadik, különböző cégektől reklámtárgy csinálja ugyanezt.

Ilyenkor az ember feje elvörösödik, először nekivágja őket a falnak, de mivel nem törnek el, felveszi őket és izomból beküldi őket a kukába, miközben meglehetősen előnytelen szövegkörnyezetben említi a jó szándékú, de smucig vagy bepalizott ajándékozót.

Hhrrrrggggrrrrr.

Mert a világ egy érdekes hely:

———————————-

„Az eset szombatra virradóra történt, az elkövető a csongrádi Körös-torokban található nyilvános mosdót rongálta meg oly módon, hogy a négy mosdócsészét összetörte, azokat a PVC-csövekkel együtt a falból kitépte, két WC öblítőtartályt is a helyéről eltávolított és azokat úgyszintén összetörte, továbbá nem kímélte a műanyag szemetesvödröt sem, azt is összetörve találták meg. A rongáló cselekedetével negyedmillió Ft kárt okozott.

A széleskörű adatgyűjtés eredményeként hétfőn már a csongrádi rendőrök látókörébe került egy helybéli fiatalember, aki gyanúsítotti kihallgatása során elismerte a bűncselekmény elkövetését. Tettét azzal indokolta, hogy ittas állapotban szerelmi csalódás miatti feszültségét vezette le az illemhely berendezéseiben. A fiatalember gyorsított eljárással, bíróság elé állítás keretében felel tettéért.”

Forrás: Objektív Hírügynökség

———————————–

Kommentár nélkül.

Mondjuk egy kellemes balatonparti sátras kemping, lehetőleg olyan sátorban, aminek nincs alja, ellenben oldalról itt-ott befúj a szél, felülről becsöpög a lé. Mivel a kempingben kevés az aszfaltos járda, a sátor sarkában álló cipők talpán vastagon áll a sár.

Én melegítőben ülök a büfé egyik alig nedves padján, fejem felett kopottas vászontetőt lobogtat a viharos szél, a hátamra kissé ráver az eső.

Lassan szopogatom a hideg, savanyú sört és elmélázom a globális felmelegedés elméletén.

Nagyjából egy hete Istent játszik és szórakozik az internetemmel a UPC. A játék lényege, hogy hol méltóztatik kapcsolatot adni, hol nem.

Hogy izgalommal fűszeresebb legyen a macska-egér harc, teljesen kiszámíthatatlanul basztatják a ki-be kapcsolót.

Van úgy, hogy egy napig frankón hagyják működni az egészet, hadd higgyem azt, hogy minden okés, majd nekiállnak és kétpercenként mondjuk egy percre lezúzzák a rolót. De van, hogy fél napig vagy pár óráig nincs internet. Mikor hogy.

Mindez akkor eredményez jelentős mennyiségű adrenalin túltermelést, amikor itthon dolgozom, és mondjuk éppen cikket vagy képeket igyekszek feltölteni.

Úh, UPC, mi lehet az én vétkem?

Hiába szerettem volna oly nagyon megnézni az e hétvégére esedékes TV2-borzalmat, mégiscsak a szentivánéj lett az este főszereplője.

Ketten is nyomtuk a fotókat a tóparton. Koncertek, tűzijáték, népszórakoztatás, ilyesmi.

Ide kattintsatok, aztán majd jön a szöveg is.