Szerkesztőségi párbeszéd

Tóni: Illés Béla az jól tudott cselezni.
Györgyi: Tényleg?
Tóni: Ja.
Györgyi: Biztos, hogy Béla?
Edit: Biztos, hogy Illés?
Györgyi: Nem Gyula?
Tóni: Az az író volt.
Györgyi: Tóni, az Illyés!
Tóni: Tényleg.

MDF iroda

Nevet változtat az MDF – a szombathelyi iroda képei 9

A hír: „A Magyar Demokrata Fórum országos választmánya gyakorlatilag egyhangúlag a párt teljes megújítása mellett döntött – közölte a tavaszi választáson a parlamentből kiesett párt sajtóirodája szombaton az MTI-vel. Elképzelhető, hogy a rendszerváltó párt még a nevét is megváltoztatja.”

Szorosan ide tartozik, hogy a választások előtti egyik sajtótájékoztatón az MDF kissé megvárakoztatta a sajtót, így volt idő a székház helyiségeinek bejárására. Melyek – némi meglepetésünkre – már ki voltak ürítve.

Akkor nem akartam lehozni a fotókat, gondoltam, politikai korrektség meg minden. (Aztán mégis sajtóperrel fenyegettek egy szép őszi délelőtt, de ez egy másik, mellesleg elég érdektelen történet.)

Frei

Szó se róla, én is töltöttem már el jobban időmet, mint a csütörtök este, de azért mégiscsak ingyombingyom, ha egy közpénzből tuningolt, állítólagos városi újság (Safó) számára egy kétes minőségű médiaszemélyiséggel való PR-értékű beszélgetés tripla annyi terjedelmet ér (címlap + belső két oldal), mint a város alakuló közgyűlése.

A boldogság egyik titka 3

Amikor tényleg számít a méret. Made in USA.

t.

Leinformáltam a reklámot, tényleg van ilyen. Itt a gyártó.

A dolgok állása a városháza elõtt 1

A sajtótotó-nagydíj gyanús mai felvételem azt szimbolizálja, hogy vannak az életben kissé fontos dolgok (például a városháza előtti színpad ácsolása az esti nagy bulira) és vannak közepesen fontos dolgok (például a frissen beszerzett, 700 forintos Palmatex gumiragasztó, amivel egy papucsot kell rendbe tennem, a maradékot pedig eltenni a pinceszekrénybe).

Igazán fontos dolgok is vannak a képen, például a napfény (amely oly szemgyönyörködtetően csillan át a mobiltelefon objektívján).

A sajtófotós győzelemmel jár valami jutalom? Mondjuk vattacukor.

Mostanában ilyesmit hallgatok

Az autó cd-lejátszója nem boldogul az mp3-mal, csak normál lemezeket lehet rajta hallgatni, annak minden előnyével és hátrányával.

Az utóbbi napokban – néhány hónap kihagyás után – ismét rákaptam a 30Y-ra, és újra, minden korábbinál jobban tudatosult bennem a kormány mögött, hogy Beck Zoltán szövegei mennyire költőiek és mennyire finom tapintású anyagból készültek.

Felteszek egy videót, aminek sok értelme persze nincs. Aki ismeri őket, annak nagy újdonság nem lesz, akinek meg nem ez a világa, az úgysem hallgattja végig.

Néha úgy tûnik, mûködik az ország

A sok bú, baj, méreg, ajakbiggyesztés és belenyugvó vigyorgás mellett szerencsére vannak olyan szituációk, amikor azt gondolja az ember, hogy működik az ország, egy szelete legalábbis.

Ma az egyik városszéli bevásárlóközpontba kellett mennem, ahol a bejáratnál a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász munkatársai álltak egyenruhában, és szórólapot osztogattak.

A szórólap röviden és érthetően arról tájékoztatott, hogy milyen felajánlásokat fogadnak szívesen az Ajka környéki katasztrófa áldozatainak megsegítésére (ásványvíz, konzerv, védőruha).

Ezek mind kaphatók a boltban.

Így nem volt más dolgom, mint betenni a nekik szánt dolgot a bevásárlókocsiba, majd kifelé leadni az ott álló, nyitott rakterű kamionnál.

Láthatóan nem én voltam az első, aki így tett.

Ilyen egyszerű ez, csak át kell gondolni.

Kolontár, vörös iszap 8

Lehet, csak véletlen, de az ilyen ipari katasztrófák jellemzően olyan ázsiai és latin-amerikai országokban történnek, ahol a politika és egyéb társadalmi torzulások felülírják a biztonságot, a józan észt és az alapvető emberi viszonyokat. Ott, ahol hatalmas társadalmi különbségek vannak, ott, ahol a kivételezett elit megtehet mindent, ahol a nép csak elszenvedi a bajt: ül az földrengések által összedőlt papírbeton házak romja alatt, a beszakadt bányákban vagy éppen a lúgos, vörös trutyiban.

Ami igazán meghökkentő a mi történetünkben, az a cég vezetőinek a hozzáállása. Valami hihetetlen. Olyan, mintha külön fajt, kasztot képviselnének.

Nem tudom, hogy bűnösök-e (lehet a gát az ördög érintésére nyílt meg), de az eddigi borzalmas megszólalásaik és sumákolásuk alapján előtör bennem a méreg: tessék már elővenni őket komolyan.

Ha átszakad egy gát, annak oka van, és mivel statikáról van szó, néhány bonyolult, de mégis egyszerű és egzakt képlettel ki lehet következtetni, mi és miért történt.

Aztán nézzük már meg végre, mi történt itt az elmúlt 20 év alatt. És vegyük elő komolyan, akiket kell.

Avagy meddig kell még ücsörögnünk a vörös iszapban?