Józing

Eddig is itt volt a szemem előtt, de nem vettem a fáradtságot, hogy matematikai képletbe öltsem Magyarország gazdasági felemelkedésének időpontját.

Most megteszem: Y = X + 2

Ahol az Y = a gazdasági felemelkedés elindulásának éve (ha úgy tetszik, ekkorra érnek be a reformok), X = a mindenkori dátum.

Mindebből könnyen kiszámítható, hogy 1990-ben 1992-ben értek volna be a reformok, de 1992-ben már 1994 volt az Y értéke. 2000-ben 2002, 2006-ben 2008, most 2011-ben 2013.

2058-ben pedig (nem nehéz kiszámolni) 2060 lesz a nagy beindulás.

A matematika világos beszéd. Kéretik ehhez tartani magunkat.

Próbáltam értelmezni az Aldi online hirdetését az Akciósáruk.hu portálon, de beletörött a bicskám. Mi a jószagú akar ez lenni? Részletek itt.

A magyar médiában – nem meglepő módon – inkább csak valami látványos, egzotikus szenzációként jelent meg az a tüntetéssorozat, amely szombaton zajlott a világban.

80 ország 950 városában voltak az egy hónappal ezelőtti New York-i „Occupy Wall Street” (Foglaljuk el a Wall Streetet) akcióhoz hasonló demonstrációk, nem egy helyen meglehetősen durva jelenetekkel tarkítva.

Az emberek azért mozgolódnak világszerte, mert láthatóan tele van a tökük (petefészkük) a bankokkal és a pénzvilággal, azzal hogy a kormányok a pénzintézeteket konszolidálják, nem az egyre nehezebben élő tömegeket.

A nyugati tömegek persze addig nem tüntettek a bankjaik ellen, amíg viszonylag jól ment a soruk, és hát tudjuk, most sem megy annyira rosszul, kíváncsi lennék, egy angol vagy egy görög átlagpolgár hogyan jönne ki a magyar minimálbérből.

Mindenesetre érdekes idők jöhetnek a világban, és azon belül is az öreg Európában, ahol lassan alig van ország, ami rendesen működik. (Ez EU biztos nem.)

Részlet a tegnapi spanyol hangulatból:

Magyarország egyébként e témakörben megint eljátssza a periféria szerepét, ahol permanensen érdekes világ van, ahol minden másként működik, mint a centrumban. Nálunk a jobboldali kormány szorongatja valamennyire a pénzintézetek nyakát, akik érdekes módon inkább a baloldallal vannak barátibb viszonyban. Az emberek szombaton nem az utcán vannak, hanem tévét néznek, akik meg kint vannak, azok valami egész más nyelvet beszélnek, mint a világban máshol.

Olykor kimondottan érdekes szövegkörnyezetve kerülnek a kormányzati reklámok.

Lendületesen kitolom a két karton Pilos tejet a szombathelyi Lidl áruházból, és még lendületesebben indulok a kordéval az autó felé.

A parkolóban egy harmincas évei elején járható nő állít meg. Ruházata átlagmagyar, fekete-mélyvörös hajfestése 5-6 ezerből jöhetett ki. Kezében egy nagy csokor rózsa.

Különösebb bevezetés nélkül azt mondja, 18 hónapos a beteg gyereke, agyműtétre gyűjt, ha hozzájárulok a költségekhez, kapok egy szál rózsát.

Bizarr helyzet, edzett gyomrom fordul egy kicsit. Egy pillanatra csábítást érzek, hogy néhány kérdéssel sarokba szorítsam, de aztán hagyom a fenébe, nincs kedvem még jobban megalázni. Valami olyant mondok csak, hogy elég szerencsétlen egy mese ez.

A nő láthatóan nem veszi mellre a kudarcot, amíg becuccolom a Pilos tejeket a csomagtartóra, két másik emberrel is szerencsét próbál. Nem érdekel, milyen sikerrel.

Most egy falusi bácsi éppen arról beszél szép hosszan, hogy a „fószerok” hogyan fújták le a disznóját gázspray-vel.

És ez még nem is legrosszabb.

Néhány percen belül két PR-levelet kaptam. Stílusuk különböző, de gyaníthatóan hasonló hatásfokkal működnek.

1. levél (részlet)

„Tisztelt Olvasó! Köszöntöm Önt az Új Széchenyi Terv Nyugat-dunántúli Regionális Operatív Program „Városközpontok funkcióbővítő megújítása a nem megyei jogú városokban” című program keretében Celldömölk Város Önkormányzata által konzorciumi együttműködésben megvalósított „A közösségi élet és gazdaság élénkítése a belváros infrastrukturális fejlesztése révén” elnevezésű (NYDOP-3.1.1/A-2f-2009-0010) projekt 17. számú hírlevelével, amelyben az elmúlt időszakban megvalósult és a közeljövőben tervezett eseményekbe nyújtunk betekintést”.

2. levél (részlet)

„FENOMENÁLIS! Egy nemi szerv, amitöl partnered ordítani fog az élvezet folyamán: Nagy, Kemény, Erös, Szilárd és Fáradhatatlan! NAGYSZABÁSÚ! Egy erekció, amikor csak akarod. Amikor eldöntöd, hogy akarod. Addig fog tartani ameddig csak akarod! ZSENIÁLIS! Szeretkezni 2- szer egymás után, szuper mennyiségü élvezettel elárasztva!…

Az új [kitörölve a termék neve] – el nagyon könnyü elérni egy erös szexuális izgalmat. Egy növény, ami mindig erekciót nyújt!!. Lenyügözö módon megváltoztatja az életed. Egy nemi szerv, ami eddig petyhüdt volt – azonnal – KEMÉNNYÉ fog válni, mint a SZIKLA. Még sokkal sokkal több információt az alábbi oldalon találhatsz.”

Megjegyzés: a hétvégi kecskeméti találkozón külön téma volt az EU-projektek magyarországi kommunikációja, annak nagyon durva vadhajtásai, amelyek mellesleg megfojtják magát az egészet. Erről talán majd később.

Nagyon nem foglalkoztam vele, de azt hiszem, mi valahogy speciel kimaradtunk belőle. Most nekem kell futkároznom a papír után, vagy hogyan van ez?

Azt nem értem, hogy ebben az országban készült már vagy 600 adatbázis rólam, az összes állami szervtől kezdve a közműszolgáltató cégeken keresztül át az utolsó vattacukorárusig.

Tudom, hogy az utolsó kettő magáncucc, de akkor is: ha egy golyóstollas tollbamondás jobb, mint amit tudnak rólam, akkor mi a fenének van 50 helyen 100 azonosító számom.

Ha ennek a bemondásnak van értelme, akkor szürreális a helyzet. Igaz, egyelőre még elkerült a golyóstollas bemondás, mert valszeg az alapadatbázis, amelyből a biztosok dolgoznak, az is el van kúrva.

Minden ízében Pannónia szülöttének érzem magam, a dunántúli városokban és a dunántúli tájakon érzem otthon magam, ha átmegyek a Dunán, mindig egy picit idegen világ vesz körül. És ez már valószínűleg nem is nagyon fog megváltozni.

Viszont – és erről győzött meg újra a két nap Kecskemét – sehol máshol a világban nem lehet akkorákat enni, mint az Alföldön. Az ottani levesekhez, a pusztai ételek bátran fűszerezett mai utódjaihoz képest bizony némileg sápadtnak tűnik a nyugat-magyarországi gasztronómia.

De ezt ne mondjátok el senkinek. Köszönöm.