Mémek a nemzeti konzultáció, a gyógyszermaffia, az útszéli megállók és magannyi más témáról
Az utóbbi hetekben-hónapokban kicsit összecsaptak a fejem felett a teendők hullámai, de néhány mémre azért futotta esténként.
Az utóbbi hetekben-hónapokban kicsit összecsaptak a fejem felett a teendők hullámai, de néhány mémre azért futotta esténként.
Az alábbi fotókat Szombathely különböző helyszínein készítettem. Készültek napsütésben és esőben, télen és nyáron, napközben és este, észajon és délen, a várostól közel vagy távol.
Igen, jól gondoljátok: megint elvesztettem és megint meglett. Ha más mesélné, nem hinném el.
Nem is tudom, meddig volt feltúrva a szombathelyi belváros, az biztos, hogy a Kőszegi utca, a Széchenyi utca és a Berzsenyi tér egy jó darabig ki volt vonva a forgalomról.
Mivel eddig csak sajtófotókon láttam a Haladás-stadiont, a napokban átadott Berzsenyi és Szent Márton tereket, tettem egy kört.
Tudom, némileg fura, hogy ilyesmiért aggódom, de várjatok, várjatok, várjatok, mindjárt megmagyarázom.
Izgalmasabbnál is izgalmasabb a kérdés, tegyétek meg a tétjeiteket!
Ha egy mesterséges intelligencia elemezné a blogbejegyzéseimet, könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy ezt a fickót a házuk előtti kisfák sorsa aggasztja a leginkább.
Itt a blogon már többször írtam, hogy mostanában hiányzik az erdő. Ha olykor lehetőségem van, akkor lelkesen bevetem magam a fák közé.
Jó hír a Szombathelyre keveredő turistáknak, hogy immár belépőjegy nélkül is rálátásuk lehet az ókori Róma egyik legizgalmasabb magyarországi emlékére. Az itt lakóknak és bejáróknak meg az, hogy nem kell megkerülniük a fél belvárost, ha az Ady tér felé mennek.