Az AC/DC hivatalos oldala szerint a zenekar március 23-án a magyar fővárosban is megfordul.

23 „Mar 2009 Budapest HU Papp László Budapest Sportarena 2008-10-15 October 15”

Mikor az idei Szigeten a Sex Pistolst néztem, valami olyant fogalmaztam meg, hogy a nagy öregek közül még az AC/DC-t kellene megnézni, aztán le is lehetne zárni az egykori kommunista kultúrpolitika feletti borongást.

A teljes európai koncertdátumok itt. Bécsbe sajna nem jönnek. Ahogy nézegettem, máshol a jegyek olyan 70 euró körül mozognak.

Az internetsátorban három gép a sajtóé. Nem tudom, összesen hány újságíró jön megy itt, de ennél mindenképpen több.

Mindennek következtében ahányszor benéztem ide, mindig foglaltak voltak a gépek.

Már le is mondtam a fotók letöltéséről, a kártyalaolvasót a szobámbam hagytam, így aztán most végre idekeveredtem (töküres az összes sajtógép), nem tudok képeket felnyomni. Majd otthontól az összeset.

Tegnap nagyon jó koncerteket adtak a Ludditák, a Kaukázus és a Belga is.

A zene mellett továbbra is az időjárásé a főszerep. Dél körül pár órára kisütött a nap, a sár valamennyire kezd felszikkadni, de most megint sötét felhők gyülekeznek. A meteorógusuk megint faszán mellélőttek.

Na, most legyen elég ennyi, illetve még két rövid, de filozófikus gondolat:

1) a lángiost is el lehet rontani
2) el kellene kezdeni a trial bringázást

Egy Belga képet azért idehúzok az indexről, ahol egy kissé mellétalálós koncertkritika is van a csütörtökről:

No, kérném tisztelettel. Itt ülök a balatonparti sajtósátorban. A nap hol előjön, hol elmegy, és újabb sötét felhők gyülekeznek.

Ha az utóbbiek győznek, akkor lesz csak cifra világ. Ugyanis nem a hideg és az eső a legveszélyesebb, hanem a sár. Az járt a legjobban, aki eleve rákészült, és gumicsizmában érkezett.

A helyzetet nehezíti, hogy a part füves, amit a pavilonok és színpad építése közben feljártak a nagy dög gépek.

Megyek, hallom, kezdődik a Ludditák.

„A támadások március elején kezdődtek a mexikói emósok gyűjtőhelyén, Queretaro városában, amikor közel nyolcszáz rocker, metálos, punk és ki tudja, hogy még milyen műfajt kedvelő gyűlt össze, hogy fellépjen az általuk homokosnak vélt emósok ellen.” Folytatás itt.

A cikknél valószínűleg érdekesebb maga az emo jelenség. Az aktuális lázadókat, a sorból kilógókat mindig is nehezen fogadta el a világ, ez a mozgalom azonban valahogy mintha nem passzolna a képbe. Vagy a zsigereim feladták a folyamatok lekövetését. Szomorú lennék, mert eddig mintha egészen jól ment volna.