Egy hete kissé tágasabb a lakás a szokásosnál, egy hete sokkal többet vagyok egyedül a nappaliban, mint szokásos.

Az ideiglenes helyzetet például arra használom ki, hogy visszahallgatom a régiebbi kazettáimat, főként olyanokat, amelyeket nem kimondottan alkalmasak otthoni, közösségi hallgatásra.

Leginkább a 10-15 évvel ezelőtti lemezek szólnak, azok közül is a jungle és drum ’n” bass dolgok, de megy triphop, indie, meg még sok minden.

És így utólag is vállon veregetem magam, nem vitás, hogy abban az időszakban is elég jól be tudtam tájolni, hogy mit érdemes hallgatni és mit nem. Szinte egyetlen kazetta sincs, amit ne tudnék most is örömmel és élvezettel ki- és berakosgatni a magnóba.

Itt van például LTJ Bukem, aki úgy utólag is pont olyan jó, mint amikor derékba kapta annak a korszaknak a szellemét, amely – azt hiszem – az utolsó jelentős fordulatot hozta a zenébe.

Nem kötelező szeretni, de nekem még most is nagyon, nagyon …

Amint a mellékelt ábra mutatja, nem unatkoztunk tegnap. Itt vannak az esti Fő téri koncert képei is.

Ehhez is jön majd kis kísérőszöveg.

A képekért ide katt!

Van egy kisvideó is, csak azért, hogy legyen:

Hát kedveskéim. A helyzet az, hogy tegnap este az MMIK előtt belefutottam az utóbbi évek egyik legnagyobb koncertélményébe.

Jazzékiel. Tessék a nevet megjegyezni. Élménybeszámoló estére meglesz a Kimozduló.hu-n.

Addig nézzétek meg a képgalériát.

Sok-sok év kihagyás után volt szerencsém úgy fél órán keresztül a Viva Tv adását nézni. A műsor címe „Hazai pálya” volt.

Hogy ez mekkora egy fos – mondaná a Belga.

A magyar videók képileg sokat fejlődtek, de a zene ennél nagyobbat csúszott vissza. Gyakorlatilag értékelhetetlen volt a számok mindegyike.

Azon gondolkodtam, hogy vajon a nyolcvanas és a kilencvenes években is ekkora nulla -e a magyar kommersz zene, de kis hezitálás után arra a következtetésre jutottam, hogy azért nem.
És ezt azt hiszem nem az életkorom mondatja velem. Tényleg súlyos a helyzet, nem igazán irigylem azokat, akik ezen nőnek fel. Mondjuk nem kötelező.

Mostanában ismét rákaptam a New Musical Express rádiójára. Miközben a billentyűket ütögetem, a fejhallgatóból vagy a két pöpec hangszóróból jön a zene. A szerkesztők elég magabiztos ízlésű hölgyek és urak, még véletlenül sem csúszik be olyan, ami ne lenne vállalható.

Szóval hozzászoktam, hogy duruzsol a fülembe a dolog, én meg olykor lenézek a Winampra, hogy éppen ki az előadó.

Pár nappal korábban a szokásosnál is jobban lenéztem a Winampra, ugyanis egy olyan dallamsor szivárgott a hangkártyámból, amit nem olyan könnyű összerakni. Sőt kurva nehéz. Szóval lenézek, és látom, hogy Oasis: Falling down.

Jesszusom, hát ezek még vannak?! Ja, vannak. És mondjuk néhány nappal ezelőtt nyerték el egy díjátadón a világ legjobb zenekara címet.

Nem azt mondom, hogy a Gallagher testvérek a világ legszimpatikusabb fickói, de aki zenét tud összerakni, annak az ember sok mindent megbocsát.

A videó sztorija is több mint figyelemre méltó. És közben eszembe jut a borzalmas Fonogram díjkiosztó. Muris.

Megint csak dolgozam vadul az éjszakában. Szegény én. Jól beosztottam magam a Bijou-koncertre. Így kénytelen voltam az utóbbi idők egyik legjobb szombathelyi koncertjén részt venni. Itt az élménybeszámoló.

Képgaléria.

Ja, van egy kisvideó is:

Mint a rossz tanuló a Tanár úr kéremben. Érezte, hogy bekövetkezik, de valahogy nem akart hinni benne.

Olyan régóta és olyan nagyon terveztem, hogy megnézem majd egyszer valahol az amerikai illetőségű Eels zenekart, hogy szinte törvényszerű volt, hogy kihagyjam a ziccert. Most néztem a hivatalos honlapot, melyen az áll, hogy miközben én a nappaliban vártam őket, az év első felében lelátogattak jó pár európai várost, köztük Bécset is március 10-én. Magyarországra nem jöttek, nem véletlenül, hozzánk jellemzően már csak a reszli jut el, de ebbe most nem mennék bele. Ha szerencsém van, az elkövetkezendő 5-10 évben talán még járnak itt a közelben.

Hogy miért lelkesedem annyira, annak bizonyításaként álljon itt egy koncertrészlet. A videó első 45 másodperce francia duma, azt célszerű áttekerni. Utána viszont tessék lelkesedni. Szándékosan nem hasonlítgatok, mert elég sportszerűtlen lenne.

A videó után találjátok a dal szövegét is angolul. Nem könnyű olvasmány, de talán valamennyire érthető.

Life is hard and so am i
You better give me something
So I dont die
Novocaine for the soul
Before I sputter out

Life is white and I am black
Jesus and his lawyer
Are coming back
Oh my darling will you be here
Before I sputter out

Guess whos living here
With the great undead
This paint by numbers life is fucking with my head
Once again

Life is good and I feel great
cause mother says I was
A great mistake

Novovaine for the soul
You better give me something
To fill the hole
Before I sputter out (repeat)