Mémek a nemzeti konzultáció, a gyógyszermaffia, az útszéli megállók és magannyi más témáról
Az utóbbi hetekben-hónapokban kicsit összecsaptak a fejem felett a teendők hullámai, de néhány mémre azért futotta esténként.
Az utóbbi hetekben-hónapokban kicsit összecsaptak a fejem felett a teendők hullámai, de néhány mémre azért futotta esténként.
Nem is tudom, meddig volt feltúrva a szombathelyi belváros, az biztos, hogy a Kőszegi utca, a Széchenyi utca és a Berzsenyi tér egy jó darabig ki volt vonva a forgalomról.
Mivel eddig csak sajtófotókon láttam a Haladás-stadiont, a napokban átadott Berzsenyi és Szent Márton tereket, tettem egy kört.
Tudom, némileg fura, hogy ilyesmiért aggódom, de várjatok, várjatok, várjatok, mindjárt megmagyarázom.
Izgalmasabbnál is izgalmasabb a kérdés, tegyétek meg a tétjeiteket!
Így estefelé már nagyon ragoznám ezt a kérdést, meg hát korábban már néhányszor okoskodtam itt Ady Endréről.
Van-e különbség a Soros-plakátok és a vörös lézerfényt kergető macskák között? Ha a Jobbik nyer a választásokon, ismét Simicska Lajos lesz a befutó a közbeszerzéseknél? Milyen érzés lehet traktorvezetőnek lenni Balogunyom és Szombathely között?
Minimum kettő, de inkább három hét óta nem üríti senki a konténert.
Korábban már írtam, hogy olvasgatom és jegyzetelgetem Ady Endre publicisztikáját.
Ha nem lennének ezek a kis fakkok és bennük a megannyi csodálatos kütyü, soha nem tudnánk meg, mire is van szükségünk az élethez.