Mit mondott nyolc éve Vona Gábor Kőszegen?
Na nem túl sokat, de annyiban mégis érdekes, hogy csak nekem mondta. És ezzel az archívum rovatom újabb bejegyzéssel bővül.
Na nem túl sokat, de annyiban mégis érdekes, hogy csak nekem mondta. És ezzel az archívum rovatom újabb bejegyzéssel bővül.
Ezt a blogbejegyzést nem azért írtam, hogy helyettesítse a lépcsők megmászását, éppen ellenkezőleg: hogy biztassalak benneteket erre. A Mecsek igazi szépségei ugyanis nem Pécs közelében vannak.
Összefoglalva: van itt a szomszédban egy látszólag majdnem tökéletesen működő ország, ami mégsem lehet annyira tökéletes, ha nem tud megoldani egy ilyen primitív ügyet.
A magyar turisták zöme nem a színház miatt megy Londonban, ha viszont mégis megnéz valamit, akkor az jellemzően valami híres musical a West End valamelyik nagyszínházában.
Ezek a programok akkor reálisak, ha a látogatók rászánnak egy kis időt a gyaloglásra. Kétségkívül nem könnyű beiktatni őket egy feszített városnézésbe, cserében viszont a város olyan arcát mutatja, amelyet máshogy nem ismerhetünk meg.
Egy nagyvárost a piacai legalább annyira jellemzik, mint épített öröksége. Az alábbiakban három londoni piacot mutatunk be személyes élmények alapján.
Nem egy embert igyekeztem már meggyőzni Ian Brown nagyszerűségéről, de nagy sikerekről nem tudok beszámolni.
Szombat este valamerre mozdulni kellene, de olyan sok választás nincs. A Savaria mozi előterében a 30Y játszik. Ha nem láttam volna őket már hússzor, talán szóba jöhetne Beck Zoli és csapata, de én most valami másra vágyom.
Ezekkel az infantilis felnőtt-mesékkel az a baj, hogy nem a gyerekkor édes ízét hozzák vissza, hanem valami egészen mást.
Tudjátok, ezek azok a saját gyártású, vicces vagy szomorkás képeim, amelyek a múlt hónap során felkerültek a Facebookra. Elég sok volt belőlük.