No Go zóna Szombathelyen, Gorcsev Iván és az új stadion
Ezeket a mémeket tettem fel a Facebookra augusztusban. Nehogy lemaradjatok valamiről.
Ezeket a mémeket tettem fel a Facebookra augusztusban. Nehogy lemaradjatok valamiről.
Csuklósbusszal érkezni Velencébe önmagában élmény. Na és az sem hátrány, ha félpénzből találunk szállást a szomszédban. Kérdés, hogy ezért milyen kompromisszumokat kell kötnünk.
Mikor Velencébe készültünk, ez a szálloda eredetileg a tartaléklistánkon volt, aztán hirtelen első választássá lépett elő. Nem bántuk meg, összességében egy decens, korrekt kis hely.
Gondolom észrevettétek, hogy a dolgok errefelé lassan változnak, vagy éppen sehogy.
És más fontos témákról. 2017 júliusában ezeket a mémeket pakoltam fel a Facebook-oldalamra.
Néhány hónappal azelőtt jártam erre, akkor szerintem még nem volt dobra verve, de lehet, már régóta hirdetik, csak én nem tudtam róla, mert ki figyel oda minden apróságra.
„Áh, szóval ilyen lenne az ország, ha nem jött volna a török és a tatár, ha a földesurak nem egymással háborúznak, ha a Habsburgok nem szipolyoznak ki, ha Kossuthéknak nagyobb érzékük van a diplomáciához, ha nincs Haynau és rémuralma, ha nem hagyjuk belerángatni magunkat az első világháborúba, ha nincs Tanácsköztársaság […]
Ha már láttatok belőle egy tucatot vagy egy vállvonással elintézitek a hírt, akkor ez a poszt tárgytalan. Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki megáll és előveszi a mobilját, amikor meglátja az új, hárommilliós Ladát a Borostyánkő előtt.
Jaj, dehogy, csak egy újabb szombathelyi köztér ráncfelvarrása kezdődött. Amíg nem jönnek meg a térkövek, reménykedhetünk.
Nem vagyok egy nosztalgiázó típus, de a Várkert Bazárt meg akartam nézni. No nem a monarchia iránti vágyakozás, hanem az egykori Ifjúsági Park miatt.