Gusztustalan szeméthegy Szombathely belvárosában
Minimum kettő, de inkább három hét óta nem üríti senki a konténert.
Minimum kettő, de inkább három hét óta nem üríti senki a konténert.
„Az kizárt dolog, hogy idekanyarodjon egy busz három perc múlva” – mondom a bécsi külváros egyik félreeső domboldali mellékutcájában, miután az esti sötétben áttanulmányozom a menetrendet, és egy teremtett lélek nincs az utcákon. A busz persze másodpercre pontosan odakanyarodik valahonnan, merthogy Bécs továbbra is úgy működik, ahogy az ember elvárja […]
Ha nem lennének ezek a kis fakkok és bennük a megannyi csodálatos kütyü, soha nem tudnánk meg, mire is van szükségünk az élethez.
Innen a Wesselényi utcából úgy tűnik, porszemek vagyunk, akik nem értenek semmit, de ezt jól álcázzák.
Emlékeztek még a házunk előtti kisfákra? A végtelennek tűnő történet utolsó epizódját tavaly decemberben osztottam meg veletek.
Ha Szombathely véletlenül megkapja a címet, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a pécsiekkel, hogy első kézből tudjuk meg, hogyan nem szabad ezt csinálni.
Ezeket a mémeket tettem fel a Facebookra augusztusban. Nehogy lemaradjatok valamiről.
Csuklósbusszal érkezni Velencébe önmagában élmény. Na és az sem hátrány, ha félpénzből találunk szállást a szomszédban. Kérdés, hogy ezért milyen kompromisszumokat kell kötnünk.
Mikor Velencébe készültünk, ez a szálloda eredetileg a tartaléklistánkon volt, aztán hirtelen első választássá lépett elő. Nem bántuk meg, összességében egy decens, korrekt kis hely.