1. Beköltözött a kertünkbe egy „jugoszláv folytonérő”. A piacon az eladó azt mondta, ez a neve ennek a paradicsomnak, amely egy cserépben várja a folytonérését. Mi is várjuk. 2. A kisfánk szép nagyra nőtt az utóbbi években. Ezt ismerte fel ez a madár is, amikor délután leszállt az egyik ágra. […]
Nem tudom, mennyien ismeritek közületek azt az érzést, hogy ismét végigsétáltok gyermekkorok egykori helyszínein. Úgy, hogy ez kellően messze van, ti kellően ritkán látogattok haza, az elköltözés kellően régen történt és a helyszín is kellően sokat változott. A fotón – talán felismertek ebben a környezetben is – én vagyok ma […]
Emlékszem, amikor megvettük első saját autónkat, egy erősen lepukkant zöld Lada 1300-ast, úgy éreztem, eljött vele a szabadság. Bejártuk vele először Magyarország távoli tájait, majd átmerészkedtünk vele a határon, először Bécsig majd Ljubljanáig. Ott álltam meg vele, ahol akartam, azt a kazettát tettem be, amit akartam, és annyi olajt öntöttem […]
Ezt a Verhovinát egy kellemes budai környék társasháza előtt pillantottam meg. Nem gondtoltam volna, hogy még léteznek és üzemben vannak. Máig nem tudom, mennyire kell szégyellnem, hogy nekem is volt egy ilyen.
Néha még mindig rá tudok csodálkozni, hogy a reklámcégek milyen béna, erőltetett, közhelyes szlogenekért képesek fizetni a kreatívoknak. Az elmúlt percben futottam bele például az egyik japán autógyár hirdetésébe, mely szerint „amikor a vezetés élménnyé válik”. Nem tudom mennyibe került, de szerintem ha megkérnének egy középiskolás osztályt, hogy találjanak már […]
Mivel egyre nagyobb távolságot érzek az elektronikus kütyük és közöttem, ahol lehet, igyekszem elektronikamenetes megoldásokat alkalmazni. Ilyenek például az órák, melyek mechanikus verzióiból az utóbbi időben néhány a háztartásba került, illetve van olyan régi szerkezet is, melyet rendbetett az órás. Kettő közülük most ismét javítás alatt van. A harmincéves Longines-nak […]
Továbbra is a „magyarock története„. Nem tudom, kedves olvasóim, hányan éltétek át tinédzserként a hetvenes évék végét és a nyolcvanas elejét. Nekem volt szerencsém ehhez, illetve kezdek elbizonytalanodni, hogy mennyire volt ez szerencse. Igazából szerencsének persze akkor sem tűnt, de volt valami szikrázóan kemény, vad, önveszélyesen őszinte szépség ebben a […]
Már korábban is voltak ilyen jellegű alkalmi kilengéseim, de rendszertelenek voltak és ritkák, és megmaradtak az élet bizonyos területein. A mostani sorozat komolyabbnak és általánosabbnak tűnik. Tudniillik tudatosan és egyre növekvő mértékben kezdek rákapni a minőségi dolgokra. Legyenek ezek a dolgok akármik. Egyszer csak zavarni kezdett a gagyi karórám, melyet […]
Esténként, amikor már nagyon rühelli a szemem és a lelkem a monitort, karosszékbe huppanok és olvasgatom Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János „A magyarock története” című kétkötetes művét. Azt hiszem, lehetett volna ezt jobban is csinálni, de a végeredmény egyrészt vállalható, másrészt valóban hiánypótló. Harmadrészt helyenként igencsak érdekes olvasmány. Tegnap […]
Néhány héttel ezelőtt az egyik Facebook-bejegyzésben – már a fene sem emlékszik, milyen összefüggésben, de – előjött a Nagy Indiánkönyv, ami aztán mindenféle garantáltan facebookmentes emlékeket hozott elő belőlem. Mindenekelőtt egy erősebb gyerekkorit. 9-10 éves vagyok, amikor az első indiános könyveimet kapom anyutól, hogy aztán két-három év alatt (akkor sokkal […]