Ha szívem fölé teszem a kezem, nem merem kijelenti, hogy utálok vásárolni. Inkább csak nem érdekel. De ha már belekeveredek, akkor, bevallom bűnöm, akár még élvezni is tudom. Mivel most nem akarom a vérszegény és köldöknézegető humánértelmiség szerepét eljátszani, nem könyvesbolti példával hozakodom el. Hanem mondjuk a szombatonkénti Spar-bevásárlásokkal, amikor […]
Ha valaki nem hallgatja az időjárás-jelentést, a képekre nézve akkor is tudja, hogy beköszöntött a nyár Angliában. A hőmérő a mai nap elérte, sőt itt-ott 2-3 fokkal (!) meghaladta a döbbenetesen magas 20 fokot. A Daily Mail beszámolója szerint ilyen volt a pénteki tengerpart. Felbuzdulván a látványtól megkerestem egy tavaly […]
Kb. évente van egy nap, amikor a fényképezőgépem memóriakártyája összerogyik. Ilyenkor próbára tehetem az elveszett fotók visszanyerésével kapcsolatos tudásomat, kreativitásomat. Egyben arra is választ kapok, hogy mennyire esem kétségbe egy ilyen helyzetben. Történetesen ma van ez a nap. Jelentem, a fotók még nincsenek meg, viszont alig izgat a dolog.
Nem mondom, hogy nagy nap volt ez a mai, de azért egy paraszthajszállal mégiscsak különb az átlagnál. Az optimista napzárás oka, hogy az irodatömb férfimosdójában délután felfedeztem, hogy a papírtörölköző gusztustalan műanyag tartója helyett egy masszív, férfias, fémdobozba zárt, klasszikus meleglevegős kézszárító költözött. Kedvemre van, mivel mindig is komoly fenntartásaim […]
Mindenki mástól nemfél. Én például nemhogy nem félek a pókoktól, de valahogy mindig barátságos, jó fej teremtményeknek tartottam őket. Talán ez is közrejátszik abban, ahogy időről-időre látványosan megjelennek a házban. Ez a kedves kaszáspók például tegnap mászott bele a fürdőszoba csapjába, hogy onnan csak az én segítségemmel tudjon kimászni, majd […]
Mindig furcsállottam, amikor ilyen-olyan szombathelyi városi ünnepeken hivatali fejeseket, osztályvezető-helyetteseket, irodai dolgozókat tüntetnek abból az indokból, hogy jól, vagy inkább sok évig végezték a munkájukat. Minta a mindennapi, decens munkavégzés valami szokatlan és kirívó dolog lenne, amit mindenféle díjjal kell méltányolni. „Próbáljátok ki magatokat a versenyszektorban!” – morgom ilyenkor gonoszul […]
Nem is dicsekedtem vele. Péntek reggel úgy sikerült kihúznom a mobiltöltőt a konnektorból, hogy belepattant egy női papucs a szemembe. Magam sem hittem. Pár percig biztos voltam benne, hogy az ügyeletre kell mennem. De aztán „csak” véres lett, bedagadt, majd leapadt. Azért elképzeltem, ahogy elmagyarázom, hogy hogyan történt.
Nagymamán húga okos, művelt nő volt. Sokat tudnék mesélni róla, most csak azt a mondását elevenítem fel, mely szerint az élet nagyon rövid, ezért nem szabad időnket rossz könyvekre pazarolnunk. Én ezt a tanácsot igyekeztem maradéktalanul követni, illetve annyival egészítettem ki, hogy az időt újraolvasással sem nagyon érdemes tékozolni. Így […]
Titkon bíztam benne, hogy születésnapomra megkapom Szepesi Nikolett olimpikon „zavarba ejtő botránykönyvét”, az „Én, a szexmániás”-t, de meg kell elégednem a Háy János „A mélygarázs” című regényével, amiben még kép sincs. Igaz, kísérőként kaptam még zacskós magvakat és két Kojak-nyalókát is. Nem fotóztam le őket, mert szerintem el tudjátok képzelni.