Úgy tűnik Szombathely nemcsak a rendhagyó közélet, de rendhagyó backdoor üzenetek városa is. Tegnapelőtt arról számoltam be nektek, hogy egy furcsa, már-már művészi értékkel bíró kompozíció született egy belvárosi irodatömb egyik mosdójában. Nos, a kompozíció azóta tovább fejlődött, és a fejlődés iránya meglehetősen bizarr. A mai nap ugyanis ez a […]
Biztos teljesen normális, és csak én találom furcsának, hogy egy belvárosi irodatömbben anonim backdoor üzenetek jelennek meg a mosdókban, melyeknek tárgya általában a vécé használatának a gyakorlati problémáiról szól, alkalmasint vaskos nyelvhasználattal. A mai alkotás nem annyira a nyelvi leleményességével, mint inkább kompozíciós kidolgozottságával, a tartalom és a forma gondos […]
Egészen biztos, hogy vér szerinti magyarok is vannak az őseim között, csak éppen nem tudok róluk. A német, osztrák, lengyel, szerb és horvát felmenők majdnem biztosnak látszanak, ami megnyugtatóan kevert génbanknak tűnik, ugyanakkor nem könnyíti meg az identitást, és hát a nacionalista szólamokkal való zavartalan azonosulás sem megy túl könnyedén. […]
Több mint bosszantó, hogy az ember tudván tudja, hogy mindennap értelmes szakirodalmat kellene olvasnia, van is belőle bőven, ehelyett hivatalokban papírokat tölt ki (hova tűnhetnek a sokkmilliárdos informatikai fejlesztések?), 27 százalékos áfát számol oda-vissza, próbálja követni a naponta változó jogszabályokat, és leginkább próbálja orvosolni a cég működésének megannyi apró-cseprő, de […]
Szerintem az jó jel, ha városkerülő futás közben, az októberi napfényben elém hullik egy gesztenye a fáról, és mikor felszedem a társaival többivel együtt, összesen nyolc gesztenyét számolok meg a két tenyeremben. Nyolc volt egykoron a szerencseszámom, ez volt focimezem hátuljára varrva, amikor külvárosi grundcsapatot szerveztünk. Mi is a vadgesztenye […]
Hosszú idők óta ez az első blogbejegyzésem, amit nem teszek közzé a Facebookon. Merthogy ennek végképp nem kell ott virítania a zavaros, dinnyehéjakkal teli folyamban, ahol nem csak az olvasók kegyeiért, hanem mindenféle titokzatos programozói algoritmusok szeszészeivel is meg kell küzdenie. Hát ez a bejegyzés nem küzd semmiért. Aki nagyon-nagyon […]
Na, ezt ügyesen elsummantottam. Mármint ezt az „Itthon vagy – Magyarország, szeretlek” izét. Nem is nagyon tudom, mi ez. Állítólag Rákay Philip egymilliárd forintos projektje, aminek lényege, hogy mindenkinek szülőhelyére vagy valahova el kell utaznia, és ott örülnie kell. (Nekem például most Komlón kellene lennem és élveznem a Pöndöly táncosainak […]
Ezzel az MMIK előtti fasorral úgy vagyok, mint a gyerekkorral. Hetedikes vagyok az iskolaudvaron, egyet pislantok és máris itt ülök romló szemeimmel a laptop előtt. Mintha semmi lett volna az a pár évtized. Emlékeimben az MMIK előtt is mintha végtelen sok ideig lett volna egy rétszerű valami, apró facsemetékkel a […]
Nem tudom, hegyiek-e, de mikor ezt a fotót látjátok, néhányat közülük már biztos megettem. Egyre különösebb addikcióim vannak.
A nyári képek között találtam ezt. Bár gyermekkoromban igencsak végighakniztam a sportágakat, vannak olyanok, melyeket csak felnőtt fejjel próbáltam ki. Ilyen a korcsolya, amit 30 év felett csatoltam először a lábamra, és ilyen a tenisz, amit úgy 40 körül próbáltam először. Azóta kb. 10 órát töltöttem el a jégen, és […]