Télvégi tavaszkezdet
Maradjunk csak annyiban, hogy éppen ideje, hogy kisüssön a nap. És egy darabig süssön aztán rendesen, ha már úgy nem is tud soha. És most nem feltétlenül életem első gipszére gondolok. Ennyi, aztán mozduljunk a fény felé.
Személyes történelem
Óvatosan a kozákok ostorával!
A nevükön és a körülöttük kialakult politikai vonatkozású hisztin kívül nem sokat tudok az orosz Pussy Riot zenekarról. Nem tudom, milyen zenét játszanak, nem tudom, miről énekelnek, mint ahogy azt sem, hogy valódi zenekar-e, vagy valamiféle politikai küldetést teljesítenek. Még az is lehet, hogy azokhoz az ostoba és idegesítő nők […]
Vasárnap reggeli kilátás a szülői házból
A kukát azért arrébb rakhattam volna. És mást dolgokat is másképpen csinálhattam volna.
Megint elutaztam
Vonatoztam a hétvégén, sajnos nem teljesen szabad elhatározásból. A kép a vonat végállomásához közel készült. A távoli hegytetőn levő objektum elárulja, hogy hol is voltam. De hiszen úgyis tudjátok. Részletek később. Vagy sosem.
Nem is olyan ritkán úgy érzem, ilyen egy átlagos napom
Persze ez így nagyon nem igaz. Mert a monitort este kikapcsolom.
Életem új mellékműve
Örömmel vegyes meglepetéssel láttam, hogy mennyien elolvastátok életem egyik főművéről szóló bejegyzésemet. Gondolom, csodálkoztatok, hogy valaha még használható dolgokhoz is adtam a nevem. Mindezen fellelkesülve közlöm, hogy nemcsak a régmúlt időben kerültek ki kezem közül konkrét dolgok, hanem azóta is folyamatosan. Igaz, hogy számuk az utóbbi időben megcsappant, és jelentőségük […]
Életem egyik főműve esti fényben
A fotó első ránézésre egy teljesen átlagos, esti külvárosi utcarészletet ábrázol. Valójában életem egyik fő művét látjátok. Olyant, ami kiállta az idők próbáját, és immár három évtizede okoz örömet és bánatot (oké, valószínűleg inkább az utóbbit) a környéken lakóknak. Helyezkedjetek el kényelembe, elmesélem. Az életművem eme jeles darabja 1982 késő […]
Német történeteim 2
Akárhonnan nézem, ereimben komoly részegségnyi német vér is kering. Apai ágon nagymamán ugyanis tisztességes sváb asszony volt, olyan, aki „sch”-val írta rövidke lánykori nevét, és aki a magyarnál sokkal jobban beszélte annak a távoli országnak a nyelvét, ahol ő maga ugyan soha nem járt, és láthatóan nem is nagyon izgatta […]
Óvakodjatok a finommechanikámtól!
Azt hiszem, összességében nem sok kivagyiság szorult belém, ennek ellenére kellemetlen érzés szembesülni a saját korlátaimmal. Főleg azokon a területeken, amikben oly nagyon szeretnék jó lenni. Nem örültem például, amikor rájöttem, hogy belőlem soha nem lesz jó gitáros, mert nincs hallásom. Aztán nemcsak a Jimi Hendrix-szet, de a Picassót is […]
Az igazi magyar tej 2
Van egy-két tulajdonságom, amit nem sikerült gyerekkorom óta kinőni. Ilyen például a tejivás. Ismerőseim nemcsak arra hajlamosak rácsodálkozni, hogy mekkora mennyiségben vagyok képes meginni belőle, hanem arra is, hogy milyen különböző ételeket tudok elkísérni vele. Hogy a tej szeretetét nem fogom kinőni, azt már a felnőtt kor küszöbén sejtettem: előfelvételis […]