Úgy alakult, hogy megint csak meg kellett tennem a Szombathely-Baranya utat. Kb. 78 útirány verziót ismerek, melyeknek közös nevezője, hogy mind 234 kilométer hosszúak és 3 óra 40 percig tartanak, tekintet nélkül, hogy légvonalban teszem meg a utat vagy Rómán keresztül. Azt hiszem, Szombathely és Pécs között valahogy különös módon […]
Nem érzékelek ellenállhatatlan olvasói nyomást, így inkább a prózai, kisszerű hétköznapokhoz való visszatérés biztos jele, hogy fellebbentem a fátylat Facebook-bejegyzésemről. Hol voltam 10 napig? Horvátországban, egy Zadar környéki kis faluban. Az a neve, hogy Petrcane. Miért mentem oda? Ha tehetem, nyárom elmegyek a horvát tengerhez. Miért? Mert szeretem. Minden álló- […]
Most éppen azt gondolom, hogy nem az iPhone, a lapos óriástévé, a Vörös-tengeren való búvárkodás, a fővárosi Király utca környékén való bulibasüppedés vagy éppen a kerek női popsikról való porszippantás a valódi luxus. Hanem a lelassított, magamra, magunkra fordított idő. Mondjuk hét közepén eldönteni, hogy a hétvégén „pörgetés” (egy itt […]
Igen, igen, bevallom, volt már olyan párszor, hogy kinéztem az ablakon, és örömmel konstatáltam, hogy elkezdett cseperegni az eső, így rendkívül jó alibim volt ahhoz, hogy ne húzzam fel a futócipőmet. Helyette mondjuk nápolyit nassoljak a laptopom felett. Mivel a lábam még nem tökéletes, futásról egyelőre még nem lehet szó, […]
A kukákat errefele márpedig zárni kell. Azokból illetéktelenek ne vigyenek el semmit, és főleg: ne tegyenek beléjük semmit. A kukák szigorúan magánterületek. A mi kukánk, a mi várunk. Ha akarsz, kukát vegyél magadnak. És vegyél hozzá lakatot is. És hegesztess láncot hozzá. Büszkén jelentem, hogy az egyik frekventált helyen levő […]
Mindenkinek nagyon köszönöm a születésnapi üzeneteket, illetve a hozzájuk kötődő közös perceket, órákat, napokat és éveket, melyek mögöttünk vannak, és most már velem maradnak.
Legyen az amerikai álom vagy rezsicsökkentő stadiondemokrácia, talán nincs is olyan politikai rendszer, amelyben ne tátongana kisebb-nagyobb hasadék az illúzió és a valóság között. Ha megmérjük ennek a hasadéknak a méretét – amely a szolid árok és a gigantikus szakadék nagyság között változhat -, akkor megkapjuk az adott politikai rendszer […]
Forgolódtam éjszaka, és az ilyen forgolódások jellegzetes velejárója, hogy bekopognak a múlt arcai, tárgyai, helyei. Bekopogott például Varga Katalin Mosó Masa mosodája, egyik legkorábbi könyvélményem is. Most úgy gondolom, ez kis gyerekkönyv jelentős hatással volt az egész életemre. De lehet, így volt megírva. Többek között a Mosó Masában.
Egy idő óta és még egy ideig ez a reggeli (déli és esti) kilátásom. Ha nem is könnyen, de meg lehet találni benne az örömöt.
A napokban bejárta az országos sajtót, hogy a mecseki erdőben több száz pénztárgépet találtak. Innen jutott eszembe, hogy néhány héttel ezelőtt én meg autógumikat találtam a mecseki erdőben. Le is fotóztam őket: Nem lehet, hogy ezek a dolgok – tekintettel a környék ipari múltjára – egyszerűen vadon nőnek arrafelé?