Némi zavartsággal vegyes meglepetéssel szoktam olvasni azon ismerőseim posztjait, akik fotóikkal és szövegeikkel bepillantást engednek a legszemélyesebb szférájukba. Nekem is ideje előrukkolnom valamivel. Itt van például a nagyon személyes új bicikliülésem. Megfelelő számú like esetében lefotózom az új külsőt is.
Nehéz erről úgy írni, hogy ne találja az ember magát egy csinos dobozban, olyanok társaságában, akivel nem szívesen mutatná magát együtt, és akikkel sok közös nevezője sem lenne egy jóízű beszélgetéshez, még a bevándorlásról sem. No de ha erről nem mondom el, ami kikívánkozik belőlem, akkor miről? Meg hát valószínűleg […]
„Nem gány az” – mondogattam magamban, hanem „leleményességgel kombinált funkcionalitás”. Ez Kelet-Európa egyik sajátossága. Hogy meg tudunk oldani mindent, fillérekből és hatékonyan. Svédországban főnyereménynek számít egy magyar szomszéd, aki egy pohár sörért félkézzel és öt perc alatt megjavítja a szivárgó vécétartályt, amiért egy vagyont kérne a béna hazai vízvezeték-szerelő a […]
Ha kormánypárti sajtó lennék, bizonyára teli torokból, harsányan és címlapon hoznám, hogy ma délután sikerült 24 másodperccel jobbat futnom, mint a múltkor. (Összesen: 20 kör = 8 kilométer = 55 perc 52 másodperc.) Én azonban ezt módfelett szerény eredménynek tartom, mert azt jelenti, hogy körönként alig több, mint egyetlen másodperccel […]
Használhatnám én is erre a divatos „bréking” szót, de az éppen tiltás előtt van a munkahelyen a „gőzerővel” és „megrendezésre került” szófordulatokkal egyetemben. Így maradjunk a tényeknél: meglocsolták a házunk előtti kisfákat. Jaj, ne tegyetek úgy, mintha nem tudnátok, hogy milyen kisfákról van szó! Merthogy decemberben részletesen beszámoltam az ültetésükről, […]
Nem akartam eddig azzal dicsekedni, hogy újrakezdtem a futást, mert akkor kiderült volna, hogy abbahagytam. Pedig valójában nem hagytam abba, csak ilyen-olyan, valós és kitalált okok miatt a hideg hónapokban szüneteltettem. Mentségemre legyen mondva, úszni azért járogattam. Most már hetek óta hetente egyszer-kétszer lesétálok a közeli a sportpályára pályára, körözni […]
Nehéz eldönteni, hogy az ember Don Quijote vagy inkább Sancho Panza lenne. Vagy esetleg mindkettőt csak nézni, pogácsával a kézben? A fotó Kékesi Gábor tegnapi kiállítás-megnyitóján készült. Köszönet érte Czika Lászlónak.
Ez a kis fickó ma reggel látogatott meg. Mikor kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy éppen sebesen ereszkedik le a láthatatlan kötelékén, valószínűleg a több mint három méter magas plafonról, hogy aztán az ágyamon landoljon. Nyilván véletlenül jött össze neki így a mutatvány, de annyiban szerencséje volt, hogy nem csaptam […]
Akárhogy számolom, ezt a fotót 1970-ben készítette valaki. Sem a fotósra, sem az alkalomra nem emlékszik az a kiskölyök ott rövidnadrágban és fehér zokniban. A többi egyébre viszont nagyon is.
Korábban nagyobb, ágas-bogas fák voltak az utcánkban. Nem voltak túl szépek, de komolyságot adtak a járdának, és valamennyi árnyékot tartottak. Aztán egyszer, talán már egy évtizede is van, valamiért kivágták őket. Azóta kisfáink vannak. Hogy megnőnének-e egyáltalán nagyobbra, azt nem tudjuk, ugyanis arra nincs idejük. Elültetik őket, karókat és műanyag […]