Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.
Hova máshova vinné el az ember a városba látogató ismerőseit.
Az egykori ABBA-sláger újragondolása. Volt egy időszak az életemben, úgy két évtizede lehetett, amikor éjjel-nappal Portisheadet hallgattam. Aki ismeri őket, az tanúsíthatja, nem egy kimondott lakodalmas zene. Még mostanában is elő-előveszem a cd-ket (25 év alatt hármat adtak ki, igazi downtempo, ugye), és nemrég futottam bele a YouTube-on a 2013-as […]
Semmi trükköt ne keressetek a címben, tényleg csak erről szólnak a képek.
„Vigyél el az Egyesült Államokba, vigyél el a Golden Gate-hez, asszimilálódni fogok” – éneklik ezek a jugó csávók. Nyilván nem lehet hinni nekik, és ettől lesznek hitelesek.
Ha rajtam múlna, a kötelező olvasmányokat azonnal eltörölném, de középiskolások számára felvenném az ajánlott könyvek közé például ezt a különleges dokumentumregényt, amely irodalmi eszközökkel dolgozza fel a történelmünk egyik kellemetlen foltját, a begőzölt és a józan Magyarország örök ütközetét. Talán kölcsönadtam, talán az irodai hurcolkodás során hagytam el, mindenesetre nem […]
Ha van macskátok, biztos ismeritek azt a mutatványt, amikor az állat kaparja az ajtót, de amikor ajtót nyitunk neki, nem tudja eldönteni, hogy bemenjen vagy kint maradjon.
Azt hiszem, a világon minden egyes talpalatnyi hely különleges, de vannak, amelyek kétségkívül kellemesebbek a szemnek, mint mások.
Gyermekként aktívan harcoltam a szocialista hiánygazdaság ellen. Közületek bizonyára sokan emlékeznek a Skála Budapest Nagyáruházra, amely évtizedekig a „fogyasztói szocializmus” (© jozing) jelképe volt. Az áruház pontosan 40 évvel ezelőtt, 1976. április 3-án nyílott, és bizony a nyitás napján én is ott sétáltam a tömegben. No, nem teljesen magamtól. Azokban […]
Nem csoda, hogy ráncosodunk, valamiért mindig sikerül túlbonyolítanunk a hétköznapjainkat. Még azt sem mondom, hogy nem érdekelnek az autók vagy hogy nem szeretek vezetni. Ha látok egy érdekes járgányt a parkolóban, belekukucskálok, autóvásárlás előtt tüzetesen és élvezettel rágom át magam a szakirodalmon, és vezetés közben szívesen elnézegetem a tájat. Még […]
