Az einstand szobra a nyóckerbe’
Ti bizonyára tudtátok, hogy a Práter utcában szobrot kaptak a Pál utcai fiúk. Én meg nem. De tetszik, tényleg.
Ti bizonyára tudtátok, hogy a Práter utcában szobrot kaptak a Pál utcai fiúk. Én meg nem. De tetszik, tényleg.
Bár a nevében benne van, hogy „szent”, valójában elég pogány ünnep ez. De mindegy, Szombathelyen amúgy is a dodzsem és a tűzijáték a lényeg. Na és az baj?
A válasz nem teljesen „igen”, az viszont biztos, hogy Székely János cizelláltabban beszél napjaink népvándorlásáról, mint a populista politikusaink. Így vagy úgy, de izgalmas együttélésnek nézünk elébe.
William Somerset Maugham regényét már hetekkel ezelőtt befejeztem, szépen vissza is tettem a polcra, ahol majd feltételezhetően az elkövetkezendő évtizedeket tölti, eszembe sem jutott, hogy írjak ró, de aztán kitört belőlem a lázadó: merthogy mégiscsak sokkal fontosabb egy jó könyv, minthogy mi lett az eredménye az Andorra elleni meccsnek, vagy […]
A magyar turisták zöme nem a színház miatt megy Londonban, ha viszont mégis megnéz valamit, akkor az jellemzően valami híres musical a West End valamelyik nagyszínházában.
Nem egy embert igyekeztem már meggyőzni Ian Brown nagyszerűségéről, de nagy sikerekről nem tudok beszámolni.
Ezekkel az infantilis felnőtt-mesékkel az a baj, hogy nem a gyerekkor édes ízét hozzák vissza, hanem valami egészen mást.
A török író többek között a kultúrák ütközésének és egymásba fonódásainak ábrázolásáért kapta meg a 2006-os Nobel-díjat. A kétkötetes regény elolvasása után azonban cseppet sem érezzük, hogy sokkal többet tudnánk arról a világról. Sőt. De éppen ez benne a csavar. Vagy hogyan is van ez? Nem, persze hogy nem kötelező […]
Nem, persze, hogy nem volt rájuk szükségem. Ezt a pénzt el lehetett volna költeni megannyi más hasznos dologra: félcipőre, fűnyíróra, kapszulás kávéfőzőre vagy telefon-kihangosítóra.
Tegnap este egy kedves, tisztességes, vidám valóság-mesét láttam, ami többet tesz a magyar-cigány együttélésért, mint a számtalan sokmilliárdos kormányprogram.