Egy sötétbe nyúló, nagyszabású vasárnapi családi ebéd nemcsak arra jó, hogy sűrű leveseket, omlós hústekercseket, a mediterrán identitást erősítő sült zöldségeket és hasonlókat vegyünk magunkhoz, ahol minden fogást és minden pohár vörösbort könnyfakasztóan vicces családi történetekkel kísérünk el. Ugyanis mindezeken felül, mondhatni desszertként, már-már kiderült, hogy Márai Sándor is akár […]
A kölcsönlakás könyvespolcáról önkényesen leemeltem Shakespeare Vihar című színművét, mert utoljára huszonévesen olvastam, már nem emlékszem a részletekre, ugyanakkor minden feldolgozás, utalás és személyes emlékfoszlány azt sugallta, hogy érdemes lenni ezt érett fejjel is abszolválni. Szóval elkezdtem. Annyi már biztos, hogy rendhagyó Shakespeare-műről van szó, ami szerencsére nem olyan értelemben […]
Minden online újságíró életében egyszer el kell hogy jöjjön az a pillanat, amikor megvilágosodik a saját érdeklődése és az olvasói igények közötti hatalmas, szinte áthidalhatatlan szakadék. A kattintási számok ugyanis kegyetlenek. És az a baj velük, hogy nem lehet megdumálni őket. A nagy falnak futás egyik emlékezetes pillanata számomra 2008-ban […]
Csak ritkán szoktam a blogomba máshonnan kiollózott cikket hosszabban közölni, de ez a ritka alkalmak egyike. Egy német politikus távozott, mert felmerült a gyanú, hogy megpróbálta befolyásolni a közmédiát. Tehát nem azért, mert befolyásolta, hanem mert gyanúba keveredett. Magyarország tudjuk nem Németország, ami önmagában nem baj, de gondolkodjunk el, hogy […]
Ez pedig az első internetem borítója: Talán hülyén hangzik kicsit, így röviden megmagyarázom. Annak idején az nem úgy volt, hogy kábelen vagy a levegőből csak úgy jött az internet. Nem, kedves blogolvasó, azért meg kellett küzdeni. Az első internetemet kb. 15 évvel ezelőtt cd-n vettem a Datanettől. Ennek a borítóját […]
Így nézek ki, amikor nincs jobb dolgom, mint hogy kölcsönszemüvegben művészi módon magamat fényképezzem a folyosón. (Kicsit előtérbe tolom magam mostanában, de mentségemre szolgál, hogy ez mégiscsak az én blogom.)
Ahogy látom, nálunk a Fidesz, a Jobbik, az LPM, a szocialisták, Orbán, Gyurcsány, Bajnai, Dopeman, a Hír Tv, az ATV, a Békemenet és a Milla-tüntetés mind mind érzelmi kérdés. Nos, bevallom, én az érzelmeimet másokra tartogatom.
Fix tájékozódási pontok – értsd: egymillió ember, éjszaka, sötétség, sátorzsinórok, Toi-Toi vécék, öt sör, három Unicum stb. – hiányában egészen elvesztettem tájékozódási képességeimet a Hajógyári-szigeten. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, a hely kicsit más arcát mutatja így október végén. (A képen a fickó én vagyok.)
Már az újságokban is eléggé elfuseráltan néz ki a kormány igyekezete, hogy afféle idealizált kuruc-labanc harcként jellemezze az ország és az IMF kapcsolatát, és még ezen is csavar egyet ez a vár alatti elsuhanó csuklósbuszos reklám. „INGATLANADÓ – Nem engedünk az IMF-nek” – olvasható a jármű oldalán. Elképzelem a külföldi […]
Olyan már volt nem egyszer, hogy megbüntetett a rendőr, olyan még nem, hogy szirénázva jött utánam, és úgy állított meg. Ma ilyen is volt. Bűnöm persze nem volt kicsi. Budán az Erzsébet fasoron – nem sokkal éjfél előtt – balra kanyarodtam ki egy Shell-kútnál, ahol csak jobbra szabadott volna. „10 […]