Vannak dolgok, amik nem változnak. 1982. 18 éves vagyok, első 8 órás munkahelyem egy primer szektorhoz tartozó üzem (nem nevezem most meg, nehogy megijedjetek) egy dunántúli iparvárosban. Munkakezdés hajnali hat órakor. Mikor megérkezem az öltözőbe, gyakorlatilag még alszom. Beszélni nem tudok, szemem félig csukva, és minden héten egyszer otthon felejtem […]
„A köznevelés helyzetéről tart politikai vitát ma az Országgyűlés” – olvasom a hajnali MTI-hírek között. Izgalmas napnak nézünk tehát elébe, és már értem, miért is érztem úgy ma reggel, hogy ki kell pattannom az ágyból. Az izgalmakat fokozza, hogy a vitát maga Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője kezdeményzte.
Ezt a fotót közel két évvel ezelőtt készítettem arról a szerencsétlen növénykéről, amelyet rossz sorsa az irodámba hozta. Már majdnem meghalt, amikor feléledt bennem a lelkiisemeret-furdalás. Lefotóztam, mert elhatároztam, hogy talpra állítom, és majd esetleg milyen jó lesz összevetni ezt az állapotot a későbbivel, ha tényleg sikerül. Lefutottam az utcára, […]
Azt korábban említettem nektek, hogy újból nekiálltam Shakespeare Vihar című színművének. Zökkenőt csak az okozott, hogy nem volt annyi időm a kölcsönlakásban, hogy befejezzem az ottani példányt. Viszont 98 százalékban tartom magam ahhoz az íratlan szabályhoz, hogy elkezdett könyvet be is kell fejezni, így a darab második felét már megyei […]
Nem tudom mikor voltatok utoljára a szombathelyi nagypostán. Nekem egy viszonylag hosszabb időszak kiesett ebből az élvezetből, így a múlt héten némi meglepetéssel konstatáltam, hogy az ügyféltér leginkább egy kínai boltra hasonlít mind választék, mind hangulat tekintetében. Az állványok polcain kínálnak mindent, ami szem-szájnak kellemes, a celluxtól kezdve a kifestőkönyvön […]
Nem számoltam össze, hány helyen dolgoztam életemben, azt hiszem, a kezemen és a lábamon levő összes ujj kevés lenne ehhez. De ha meg kellene neveznem azokat a munkákat, amiket valóban szívesen csináltam, mindenképpen közöttük lenne az általános iskolában eltöltött időszak. Majd egyszer talán részletezem a pozitívumokat. De a hétfői hír […]
Gondolom nem én vagyok első a sorban, aki észrevette, hogy a mindennapokban egyre gyorsabb ütemben terjed a tegeződés gyakorlata. Nem tudom, hogy ez a nyelvi változás angolszász mintára zajlik-e, a demokráciának vadhajtásáról van-e szó, esetleg az általános szellemi és kapcsolati leépülés markáns jele. Nekem – bevallom – annyira nem tetszik. […]
Első Cseh Tamás-lemezem a Fehér babák takarodója volt. 1979-ben jött ki, és én melegében megvettem, mert akkortájt értesültem megbízható forrásból, hogy Cseh Tamást kell hallgatni. Hallgattam is ezután Cseh Tamást, élőben és lemezről, hol nagyon sokat, hol nagyon keveset. Az utóbbi évtizedben inkább az utóbbi. Mindenesetre elég hamar rájöttem, hogy […]
Ez megint olyan kitárulkozós bejegyzés. Féltett kincseimet, a könyvjelzőgyűjteményem magját szkenneltem be nektek, hátha elnyeri tetszéseteket. Nem tudom, mikor kezdtem könyvjelzőket gyűjteni; habár a gyűjtés szó nem igazán fejezi ki ezeknek a papíroknak kötőanyagát. Leegyszerűsítve az történik, hogy amikor kezembe kerül egy pofás, színes kartondarab, ami bizonyos méreten felül, más […]
Amikor ma hajnalban a fotót csináltam, már tudtam, hogy ezt a verset mellé fogom tenni, sőt, talán előbb voltak a fejemben a verssorok, mint a kattintás. Uwe Gressmann neve minden bizonnyal ismeretlenül cseng a fületekben, aminek nem Ti vagytok az okai. A fiatalon meghalt német költőről gyakorlatilag semmilyen információ nem […]