Több helyen is olvastam, hogy vannak olyan országok, főleg a Közel-Keleten, ahol nem szabad semmi tárgyat megdicsérni vendégségben, mert a házigazda ilyenkor kötelességének érzi, hogy a vendégnek adja azt. Hasonlóan jártam egy szombathelyi bankban. Aláírtam valamit, és a bankos hölgy tolla jobban teljesített, mint a megszokott. „Ez tuti, hogy japán” […]
Négy évvel ezelőtt nagyon bíztam benne, hogy két év múlva ott leszek a Velencei Biennálén. Magam sem tudom, hogy miért, de valamiért mindig szerettem volna eljutni oda. Aztán két év múlna nem a biennále képzőművészeti felhozatala hasított belém, hanem a sebészkés. Nem baj, gondoltam, majd két év múlva. Két év […]
Ha szívem fölé teszem a kezem, nem merem kijelenti, hogy utálok vásárolni. Inkább csak nem érdekel. De ha már belekeveredek, akkor, bevallom bűnöm, akár még élvezni is tudom. Mivel most nem akarom a vérszegény és köldöknézegető humánértelmiség szerepét eljátszani, nem könyvesbolti példával hozakodom el. Hanem mondjuk a szombatonkénti Spar-bevásárlásokkal, amikor […]
Ha valaki nem hallgatja az időjárás-jelentést, a képekre nézve akkor is tudja, hogy beköszöntött a nyár Angliában. A hőmérő a mai nap elérte, sőt itt-ott 2-3 fokkal (!) meghaladta a döbbenetesen magas 20 fokot. A Daily Mail beszámolója szerint ilyen volt a pénteki tengerpart. Felbuzdulván a látványtól megkerestem egy tavaly […]
Kb. évente van egy nap, amikor a fényképezőgépem memóriakártyája összerogyik. Ilyenkor próbára tehetem az elveszett fotók visszanyerésével kapcsolatos tudásomat, kreativitásomat. Egyben arra is választ kapok, hogy mennyire esem kétségbe egy ilyen helyzetben. Történetesen ma van ez a nap. Jelentem, a fotók még nincsenek meg, viszont alig izgat a dolog.
Nem mondom, hogy nagy nap volt ez a mai, de azért egy paraszthajszállal mégiscsak különb az átlagnál. Az optimista napzárás oka, hogy az irodatömb férfimosdójában délután felfedeztem, hogy a papírtörölköző gusztustalan műanyag tartója helyett egy masszív, férfias, fémdobozba zárt, klasszikus meleglevegős kézszárító költözött. Kedvemre van, mivel mindig is komoly fenntartásaim […]
Mindenki mástól nemfél. Én például nemhogy nem félek a pókoktól, de valahogy mindig barátságos, jó fej teremtményeknek tartottam őket. Talán ez is közrejátszik abban, ahogy időről-időre látványosan megjelennek a házban. Ez a kedves kaszáspók például tegnap mászott bele a fürdőszoba csapjába, hogy onnan csak az én segítségemmel tudjon kimászni, majd […]
Mindig furcsállottam, amikor ilyen-olyan szombathelyi városi ünnepeken hivatali fejeseket, osztályvezető-helyetteseket, irodai dolgozókat tüntetnek abból az indokból, hogy jól, vagy inkább sok évig végezték a munkájukat. Minta a mindennapi, decens munkavégzés valami szokatlan és kirívó dolog lenne, amit mindenféle díjjal kell méltányolni. „Próbáljátok ki magatokat a versenyszektorban!” – morgom ilyenkor gonoszul […]
Talán csak annyi a magyarázat, hogy még nem elég magas az ingerküszöböm. Mindenestre kissé megemelkedett a szemöldököm, amikor a Vice.com portálon a malajziai neonácikról találtam egy helyszíni riportot. Ezeknek az ázsiai fiúknak bejön Hitler, a sieg-heil karlendítés, a „Vér és Becsület” szlogen, hisznek a „maláj erő”-ben, nem szeretik a bevándorlókat […]
Már az első oldal után üdítően könnyednek tűnt a Yeats halott! című könyv. 100 oldal, azaz az egyharmad elolvasása után tíz pontból 7-8-at adnék neki. A pluszpontok zömét azért gyűjti be nálam, mert sikerül úgy szórakoztatónak lennie, hogy attól még irodalom marad. A Yeats halott! nemcsak azért érdekes, mert az […]