Gondolom ti is észrevettétek, hogy K. Európának különös kisugárzása van. Lehet itt kommunizmus vagy kapitalizmus, kaphatunk világútlevelet, rátapadhatunk a műholdas tévékre vagy az internetre, múlhatnak az évek és évtizedek, a lényeg – akár tapicskolunk benne boldogan, akár szívből utáljuk – itt marad velünk. A lényegből többféle van. Most a susogó […]
Minden 10 méterre jut egy pékség Szombathely belvárosában, de szombaton délben vagy nincs már bennük kenyér, vagy zárva vannak. Mindezt tetőzi az eső és a reménytelen téli szürkeség. Így az egyik Sparban kötök ki. Abban, amit épp a legkevésbé szeretek, de legalább van benne kenyér és zsemle. Kilépve a boltból, […]
A mese- és ifjúsági könyveken kívül nagyon kevés olyan van, amiket többször is elolvastam. Talán fél tucat lehet. Ezeknek zöme orosz klasszikus, melyeket először a katonai őrtornyokban faltam, aztán néhány évvel később, mikor úgy éreztem, ismét rám fér a Feltámadás vagy a Bűn és bűnhűdés. És most itt A nagy […]
Néhány évvel ezelőtt vettem fel azt a szokást, hogy nem dobom ki a kifogyott tollakat, hanem betéteket veszek. (A vonatkozó lelki búvópatakokról majd később, külön.) Eddig az úgynevezett Pax-tollakhoz módszeresen magyar betéteket vásároltam. Jó érzés volt látnom és tudnom, hogy a fémrudacskán az állt, hogy valamilyen „KFT”. Nem foglalkoztam árral […]
Közel egy hete új mobiltelefonom van. Nyomógombos. 38 forintért vettem. Újonnan. Ennyi pénzért volt hozzá egy töltő, egy memóriakártya és egy fülhallgató is. Plusz garancia meg minden. Jó biznisz volt, nem? Nokia. Emlékeztek még a névre? Először sokáig semmim nem volt, majd utána mindig is Nokiám. Először egy fél tégla […]
„Egészen biztos, hogy vér szerinti magyarok is vannak az őseim között, csak éppen nem tudok róluk” – írtam ezt itt a blogon egy évvel ezelőtt, kicsit komolyan, kicsit orrokat pöcögtetve. Nos, a helyzet annyiban változott, hogy kiderült, vér szerinti magyarok, vagy legalábbis annak tartott őseim is előbukkantak a múlt […]
Mivel a butatelefonom fényképészeti tudása véges, így szükségetek van némi belém vetett hitre, amikor azt mondom, hogy a képen látható barna folt egy denevér. A jószág ma dél körül békésen kapaszkodott a szombathelyi uszoda pénztára előtti lyukacsos álmennyezetbe. Nem tudom, volt-e nála Szent Márton kártya.
A közelmúltban fejtegettem a részletekbe menés fontosságát. Nos, örömmel konstatálom, hogy nemcsak a nagybetűs művészetek területén, de az utcán is érdemes kinyitni a szemünket, vagy például esetemben, felvenni a szemüveget. A mai, esős délelőtt például az irodatömbünk előtt az alábbira lettem figyelmes. Ne kérdezzetek, nem tudom a választ.
Bármilyen meglepő, a számtalan, isten tudja hány tucat milliárdból fenntartott közszolgálati csatorna között olyan is van, ami filmeket ad. A Duna tévében még dolgoznak olyanok, akinek van némi ízlése, és a büdzséből alkalmanként kiszorítanak egy-két korábban készült alkotást. Merész húzás, ugyanis ezeknek az ára akár a több száz dollárt is […]
Talán az életkor az oka. Talán a mennyiség gazdasági, politikai és kulturális trónra emelése és istenként való imádása. Vagy csak a média gyorséttermének számító híroldalnak szükséges némi esti magánellensúly. Az sem biztos, hogy túlzott következtetéseket kell belőle levonni. Mindenesetre azt vettem észre, hogy az utóbbi hetekben, amikor leszáll az […]