A világsajtó két nap óta arról cikkezik, hogy az USA első fekete elnöke mekkora bizonytéka az ottani demokráciának. És ez valószínűleg így is van, mi tagadás szépen beívelték az amik a labdát a világ feje felett. Majd ha Iránban keresztény, Magyarországon cigány és Romániában magyar miniszterelnök lesz, akkor lehet innen nagy hangon kritizálni az amerikai zsarnokságot, de addig kéretik ezt átgondolni. Még akkor is, ha Obama talán nem is lesz az a nagy szám, mint amire a többség számít, de ez másik történet.

Azért felhívnám még valamire a figyelmet, ami szememben nagyobb bizonyítéka az amerikai demokráciának, mint a fekete elnök: a vesztes beszéde. McCain vereséget beismerő beszédét – amikor majd csillapul az Obama-láz – valószínűleg többet fogják idézni, mint a győztesét. Nem akarja újraszámoltatni a szavazatokat, nem vonja kétségbe a választások tisztaságát, a győztes legitimitását, a nem üzenget a sorok között, nem szít hideg polgárháborút és nem néz jégkorongot a tévében. Helyette kicsit szomorúan, de büszkén beszél népe első fekete elnökéről, arról, hogy segíteni fog neki megbíróznia az előtte álló nagy nehézségekkel, és arról, hogy Obama az ő elnöke is. Aki persze nem volt KISZ-es privatizátor és valószínűleg pufajkája sincs, de akkor is. Nyilván kirakat, hiper-profeszionális PR meg minden, de tessék nézni McCain arcát és a kézmozdulatát a 15-20 másodperc körül, amikor hívei az új elnök fütyülésébe kezdenek.

Tudom, hogy nem divatos, amit mondok, de ezért szépek a tavak mentén elnyúló észak-amerikai lombhullató erdők. Legalábbis innen messziről.

Athosának ajánlom az iménti felfedezést. Azért külön posztban, mert nem tudom, hogyan kell képet beletenni a kommentbe.

Merthogy:

Ára kemény 200 forint. Nem akarok pénzügyi tanácsokat adni, de még most kellene meglépni a gazdasági válság eszkalálódása előtt. Már ha ilyenre gondoltál, ugye.

Itt az ideje egy újabb titok kiszivárogtatásának. A Lidlbe nemcsak olcsó és a blogtársak által méltatlanul lenézett borokért érdemes beugrani, hanem a kulturális ellenállás acélozása miatt is.

49 990 forintért ugyanis egy komplett gitárszett (Yamaha-gitár + Yamaha-erősítő!) kapható, amivel nagyon gazdaságosan lehet lázadni, és bátran belevágni a romlott és undorító világ pofájába, hogy romlott és undorító. Ja, és dögöljön meg. Vesszen a McDonald’s! No Pasaran!

A fenti képen a 41 éves színésznő látható a Parade magazin címlapján. Nicole Kidman egy hosszabb interjút is adott az újságnak. Az angol nyelvű beszélgetés itt olvasható el. A lényeg, hogy a hölgy most nagyon babázik és nagyon élvezi,hogy igazi anya lett. Kislánya három hónapos és úgy hívják, hogy Sunday Rose. Jó név.

Nicole Kidman 1983 óta tartó színe változásairól itt látható egy 15 fotóból álló sorozat.

Miközben a laptopon kavarok, hátam mögött megy a háttértévé. Nyugalom, nem jellemző. De most a Megasztár 4 szivárog a fülembe. Tök érdektelen. Csávó elénekli a Queen Bohemian Rhapsody számát. Elég tré, de mindegy. Balfék Friderikusz mint zsűri (ez mindent elmond a színvonalról) azt mondja a csávónak, hogy nem úgy énekelte a dalt, mint Freddy Mercury. Csávó erre mondja, hogy nem a Queen volt a minta, hanem „egy feka banda”, a Fugees. Friderikusz pár másodpercre elbizonytalanodik, és mivel nem mondhatja, hogy „fingom nincs, mi az a Fugees”, így inkább összeráncolja okosan a szemöldökét, és azt a bölcs tanácsot adja a csávónak: maradjon inkább Freddy Mercury a mérce. Barmokkal vagyunk körülvéve. Bontok egy bort.

„Ilyenkor szépek a temetők” – mondta mindig nagymamám, amikor halottak napja estéjén végigkocsikáztunk vele a baranyai aprófalvakon, hogy aprók között is a legapróbba jussunk, ahol a domboldal tetején a vaksötétben néhány sír bújt meg, ahol néhány szál gyertya fénye imbolygott a szélben. És ahol dédszüleim vannak eltemetve. Nem mondom, hogy nem volt hangulata ezeknek a kirándulásoknak, de valahogy mégsem tudtam szívből soha rajongani a temetőkért mint helyszínekért.

Persze mindenkinek vannak periódusai, amikor meglegyinti a „fekete szárnyak suhogásá”-nak borzongása és mélysége, no de, kérném tisztelettel, most éppen úgy gondolom, hogy köszönöm szépen, majd arra is sor kerül, ha eljön az ideje, én egy darabig még várnék azzal a lámpaoltással. Ma délután és este három temetőt látogattam végig, és míg korábban nem ritkán azt tapasztaltam, hogy azok a bizonyos kőbe vésett nevek és évszámok láttán a torokátmérőm hajlamos az ideiglenes csökkenésre, most egy hanyag, dacos mozdulattal elhessentettem a vállamról a fekete madarat.

Nekem itt ne túráztassa magát, majd tessék visszajönni később valamikor, amikor lesz kapu, addig meg nyomom a fekvőtámaszokat.

(A fotó ma készült a büki temetőben)

Már nemcsak a magyar, de a világsajtó is felkapta annak a szerencsétlen zalaegerszegi német-tanárnőnek az esetét, aki egy jól sikerült vetkőzéssel lepte meg tanítványait és kollegáit a gólyaavatón.

Nyilván nem túl szerencsés a produkció, de az sem, hogy ennek ekkora feneket kerít mindenki.

Ma például némileg meglepődve láttam, hogy mi is a vezércikk, mi több, a mai legolvasottabb írás az egyik legnagyobb brit bulvárlap, a Sun internetes verzióján.

Kicsit sajnálom a szerencsétlen tanárnőt, aki állítólag nem akart mást, csak pontokat szerezni az osztályának. Akkor jó ötletnek tűnt, ma már valószínűleg nem annyira.

Mondjuk arra esetleg jó, hogy az idióta szervezők elgondolkodnak, milyen feladatokat adnak a gólyaavatón. Szombathelyi iskolákban is voltak érkességek.

Tegnap éjfél felé éppen készültem egy boldog, elégedett blogbejegyzésre arról, hogy immár három napja megy a UPC Chello anélkül, hogy pár röpke órácskára megszakadna a kapcsolat. Mondjuk akkor, amikor képgalériát töltök fel a szerverre.

Már majdnem nekikezdtem a nagy dicséretnek, amikor a jobb alsó sarokban ismét szürkére váltott a Skype zöld karikája a kis fehér pipával. Reggel 8-kor még mindig nem volt internet a Chellón.

Nem számoltam össze, pedig kellett volna: az utóbbi két hétben saccra két nap internetmentes állapot jön össze a leállásokkal.

Ez kérem minden, de nem szolgáltatás.

Szóval óvakodj a Chellótól.

Pedig korábban.

Ha valaki nem tudná kivenni: a képen papírbankók repülnek elfelé és tűnnek el a vihar távoli központjában.